D. Nagy Nóra: Mindennapi ima

Láthatatlanná válni, mint az újhold

a parketta repedései között,

minden ki és belélegzett szó fölött

ott lebegni, várni a fényt melytől holt

víz felszínét vesztve sötétséget olt

akár egy szoba dermedt csendje mögött

megbújó őszi légy, hogy bele köpjön

a szavak mézes tengerébe, holott

az egyetlen hely, melyet két tenyér zár

közre élesebb, mint a fénylő penge

vagy a kétélű kard tükörképe. Kár,

hogy nincs szem, mi behunyva észrevenne,

kinyitva megpihenne más szempárján--

rám mondott imád tőlem megmentene.