Őseink, a Szittyák népe

A magyarok élő hagyománya a régi nemzeti krónikákon alapszik, amelyek századok legendáiból és költészetéből táplálkoznak, és azt tartják, hogy a magyarok ősei Keletről, a Fekete tenger partjáról Szkithiából jöttek. Szittyák voltak.

Kevés olyan probléma akad a történelemben jelenleg is, mely bonyolultabb volna a Szkithiával és a szittya népekkel kapcsolatos kérdésnél. A görög és latin szerzők a szittya elnevezést rengeteg különböző népre alkalmazták teljesen szabadon és ezek az adatok egymásnak ellentmondanak.

Magyarországon a hivatalos tudós céh (értsd: „Magyar” Tudományos Akadémia) két évszázadon keresztül ösztökélte a nemzetet, hogy felejtse el a szittya származás „ abszurd elméletét”. A nemzet ezt a törekvést határozottan visszautasította, annak ellenére, hogy a tudós céh nevetséges érzelgéssel és ravasz sznobsággal vádolta- és vádolja az elmélet elfogadóit. Míg a „művelt közönség” általában elfogadta a finn-ugor összehasonlító nyelvészet igazságait a legnagyobb részének a lelkében megmaradt az a nyugtalanító érzés, hogy a magyarok eredetéről nem tudjuk a teljes igazságot.

Nem kétséges, hogy a magyar nép ősei bizonyos ideig a Meotisz legendás ingoványai között, – az Azovi tenger partján – Szkithiában éltek. Ez az a terület – a Fekete tengertől északra bizonyára része a szittyák világának – amelyet a klasszikus szerzők leírtak. Leírják ugyanazt a területet az ősi magyar krónikák is, földrajzilag meglehetősen pontosan úgy, mint azt a jó földet, amelyre a magyarokat a régebbi csodaszarvas vezette, miután az eredeti hazájuk „Evolat” (másutt Evilath) túl népessé vált. Ismerjük ennek a Fekete tengernél fekvő ősi Magyarországnak a nevét is: Dentumoger, amit úgy fordíthatnánk, hogy „Magyar föld” a Don torkolatánál.

Bizánci források megerősítik ezt a tényt: ez az a hely, ahol a magyarok az első ezredév közepe táján éltek.

Az a nép, amit a klasszikus szerzők szkítának, szittyáknak neveztek, Közép-Európa és Közép-Ázsia között hullámzott és sok más népnek őse lehetett, így a miénk, magyaroké is.

Valószínűleg látszik, hogy a szittya nép volt az, amely Ázsiában és Európában a soluteriainak nevezett kultúra nyomait hagyta, mintegy 35. 000 évvel ezelőtt. A soluteriaiak gyakorlott vadló-vadászok voltak, és a szittyákat a lótenyésztésben való benső kapcsolatuk és a lovaglásban lévő jártasságuk jellemezte.

A szkíta, szittya név használatát a legjobb klasszikus szerzőknél megtaláljuk. Hérodotosz, Strabo, Pliny, Cortius és mások gyakran magyarázzák, hogy amikor a szittyákról beszélnek, akkor ezeknek a népeknek egy nagyszámú csoportját értik, amelyek közül soknak van saját neve, de lényegileg ugyan ahhoz a nemzethez tartoznak.

(Forrás: Dr Bobula Ida: A magyar nép eredete c. tanulmánya alapján)