Götli Kinga Réka: Egy mosoly mindenkiben ott bujkál...
Utazók
vagyunk. Saját létezésünk útjait járjuk. Jelenkor embereként testet öltenek
bennünk a percek. Most íródnak, s írhatjuk magunk.
Télidő
van. Kissé talán mindenki fázósan összehúzódik, kabátunkat szorosabbra fogjuk.
Lépteink felgyorsultak, s inkább a föld szürkébbik felét nézzük. Lefelé
figyelünk, semmit se látva. Nem tekintünk távolba, nem nézzük az elhaladó
emberek arcát. Nem érdekel, mi van bennük, s a magunk arca és érzülete sem
olyan fontos már. Megyünk, tesszük, amit kell, amit elvárnak tőlünk. Futunk
kötelességeink nyomában. Ha megszólítanak, megrezzenünk. Bajt sejtünk, tartunk
attól, ki figyelmét ránk irányítja, vajon mit és kit is láthat meg bennünk.
Oly
szürkévé vált minden, s a remény a végtelenbe szalad. Két kezünk markolna.
Jobbat, szebbet, igazabbat. Mást, mint ami van. De meglátjuk-e azt, mink is van
pontosan. Merünk-e a felszín alá nézni? Adni magunkból? S van-e mit adnunk?
Hiszem,
hogy van! Egy mosoly mindenkiben ott bujkál, a volt megélt örömében, a holnap
szép reményében, a jelen megnyugvó percében. A mosoly gyermeki, önfeledt öröme,
ha elfeledve is, de él bennünk.
Rohanó
világunkban, ha a csend megérint bennünket és hagyjuk is belénk áramlani,
kinyílhatnak a kapuk. Őszintén megélhetjük az adandó percet, igazként,
szépként, tehermentesen. A pillanat ajándéka hatással van ránk, múlandó
jelenünkben az örök létezés kulcsát adja nekünk, minden ragyogó napfényével
együtt.
E
pillanat ajándék. Éljünk vele! Töltsük meg szívünket csordultig!
Éljük
meg felnyíló érzelmeinket! Őszinte, s tiszta minden mozdulat. Nem fáj, nem mar,
csak átölel.
Biztonságban
vagy, s lehetsz önmagad. Az, aki vagy! Hozd e kedves percet szaladó világunkba,
s mikor már erőd fogytán, állj meg! Hívd a csendet, hogy mosoly fakadhasson
pirosló szíveden.
S aztán
menj tovább, haladj. Ne félj!
Ne félj
őszintén érezni. Magadnak légy igaz! Kiálts, ha fáj, s aztán hagyj időt a
gyógyulásra! Hagyd, hogy megszólaljon benned a tiszta szó, Jelenkor embere!
Gyógyulj! Legyél magad gyógyító orvosa!
Ne félj, ha látnak!
Örvendj
és kiálts!
Összegezz.
Érzésed, s tapasztalásod tiéd.
Menj,
haladj tovább, s fakadjon mosoly pirosló szíveden.
Add ezt
magadból!
S öröm
lesz, hogy látnak. Benned a Minden él. Ez ragyog fel arcodon.
Ne várj
el semmit, csak adj és fogadj!
Legyél
te fázós világunk mosolygó gyermeke. Szerelmese!
Légy
te, aki itt él a jelen idő kinyíló pillanatában
Mindannyiunk
ébredő hajnaláért!
Götli
Kinga Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése