Nagy merészség bármilyen újítással előállni, ha temetésről van szó, mivel a hagyományok erősek élnek mindenkiben. Pedig időnként megjelennek ötletek, most például egy ökourna került a közönség elé, ismerkedjünk meg vele közelebbről! 

Az ökourna megjelenése után két tábor alakult ki, akik elítélik, és akiknek tetszik. Akik értetlenül állnak az újítás előtt, azt vallják, hogy ez kegyeletsértő, ráadásul őrültség ilyet kitalálni. Akik viszont megértőbbek, meglátják az alkotók eredeti szándékát, ami nem más, mint az élet körforgásának megvalósítása. Sajnos a halál is az élet része, egyszer mindenkit utolér. A különböző kultúrák és vallások többféle módon és helyen helyezik végső nyugalomra szeretteiket.

A legáltalánosabb szokások között szerepel a koporsó, az urna, a kripta, a temető, a szélnek eresztés, vagy a vízen égetés. Ezzel az új megoldással viszont már a kertben is „elültethetjük” szeretteinket, és nevelhetünk belőlük fákat, ami első hallása eléggé morbidnak tűnhet, mégis méltó módja lehet a búcsúzásnak. Ha azt szeretnénk, hogy családtagjaink továbbra is részei legyenek az élet körforgásának, és nem akarjuk a véletlenre bízni, hogy milyen formában reinkarnálódnak, akkor elegáns megoldás lehet a fává alakulás. Nem is egy, hanem két megoldás közül is választhatunk.

Capsula Mundi

Az olasz dizájnerpáros, Francesco D’Angelo és Adriano Del Ferro fejében született meg a nem mindennapi ötlet. A Capsula Mundi a koporsós temetkezések továbbfejlesztett változata, ahol a holttestet magzati pozícióban egy biológiailag lebomló kapszulába helyeznek, majd ezt ássák el a föld mélyére, egy fának a magjával együtt. A cél nem más, mint az, hogy a fejfákat felsorakoztató temetők helyett valódi fákkal benépesítettekben sétálgassunk, mikor szeretteink sírját meglátogatjuk.

A páros arra is gondolt, mi lesz akkor, ha a fák megnőnek, és nehezebben találjuk meg szeretteinket, ugyanis mindegyiket rögzítik egy virtuális adatbázisban, ami GPS koordináták segítségével megmutatja, melyik fa található a mi családtagunk hamvai felett. 

Bios Urna

Ez igazából a „csináld magad” verzió, ami Magyarországon is elérető, a Bios Urnát nagyjából 40-50 000 forintért vásárolhatjuk meg. Az urna úgy néz ki, mint egy nagyobb méretű kávés pohár, ami biológiailag lebomló anyagból készült. A szettben megtalálhatjuk a fának a magját, ami speciális, csíráztatás elősegítő közegben van. Ez alá kell elhelyeznünk szerettünk hamvait, egy elkülönített részbe, és elültetni az urnát. Mire elkezd lebomlani az egész szerkezet, a mag már kicsírázik, és gyökereket ereszt, csak ezután éri el a hamvakat. Az egész együtt a föld részévé válik, és egy facsemete kezd el növögetni. Nektek mi a véleményetek ezekről a módszerekről? Szavazzatok alább! 

Forrás: https://www.magyarorszagom.hu/biourna.html?fbclid=IwAR3GnjkdSS8kLcfvgnYujVNPHwSvBmGLdtC9st8W-0o2qp3YR1vJ0WfvfAs

Azt a tényt, hogy egyes földönkívüli civilizációk időnként megjelentek a Földön, s felvették a kapcsolatot a különböző embercsoportokkal, számos nép szentírása, mitológiája, emlékezete őrzi a mai napig is.

Gondoljunk például a Bibliára, hiszen Ezékiel próféta is leírt egy repülő, kerekekkel rendelkező járművet, illetve olyan lényt látott, akinek 4 szárnya volt. Az apokrif iratok egyikében, az angyalokról szóló könyvben pedig az “ég fiairól” esik szó.

A Teremtés Könyvében a következő olvasható:

“Az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik…”

A második világháború után a Qumránban fellelt tekercsek között is találni olyan információt, amely az “ég fiairól” és azok különös járműveiről szól.

Egy másik – igen gazdag információval szolgáló – példa az idegenek valamikori ittlétére vonatkozóan a Védák. A mintegy 5500 éves Mahabharátában olyan repülő szerkezetekről lehet olvasni – ráadásul igen nagy részletességgel -, amelyekkel az isteneknek nyilvánított lények a földre szálltak. Ezen repülő égi járműveket vimanának nevezték.

Háromszög alakúak voltak, kerekeken landoltak, amit repülés közben be is tudtak húzni, akár a mai modern repülőgépeken. Nagy sebességgel haladtak és fémből készültek. Folyékony üzemanyaggal működtek, amelyet bár nem lehet tudni, mi lehetett pontosan, de a leírások szerint higannyal vegyítették és 3 tankban tárolták. Három pilóta vezette, s még 4 fő fért el a fedélzetén. Felszállás után átrepültek a felhőkön, azaz az űrbe távoztak.

Ez olyan nagy robajjal járt, hogy még az épületek is beleremegtek, a környék visszhangzott, egyes növények pedig még a földből is kiszakadtak. A Védákban (Sabhaparva) űrvárosokról is beszámolnak, amik a Föld körül keringtek és a saját tengelyük körül is forogtak, hogy nehézségi erőt gerjesszenek. Az égi lények járműveikkel hangárokban landoltak. Valószínűleg atomfegyvereik is voltak, mert a használatuk után az embereknek kihullt a hajuk, leesett a körmük, tele lett a testük dudorokkal és sokan meg is haltak.

A hetvenes években egy bizonyos amerikai professzor asszonyt, Dr. Ruth Reynát, a szanszkrit nyelvek tudósát maga a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) kérte fel arra, hogy egy nem mindennapi analizáló munkát végezzen el a számukra. Ez pedig nem volt más, mint hogy elemeznie kellett az óindiai szövegeket abból a szempontból, hogy vajon az akkori kor embere kapcsolatban állhatott-e a kozmosszal, azaz a szövegek tartalmaznak-e erre vonatkozó leírásokat, információkat.

A professzor asszony igen alaposan és részletesen áttanulmányozva ezeket arra az egyértelmű véleményre jutott, hogy igen, sőt néhol igen részletes leírások vannak légköri, sőt kozmikus repülésekről is. Ezen írások kora azonban több, mint 5000 év. A Rigvéda szerint 33 idegen is érkezett a Földre, akik miután bejártak több helyet, Indiába is elmentek.

Később 22-en visszatértek, ám 11 idegen itt maradt a Földön. A Mahabharátában olvasható idegenekről azt írják, hogy nem izzadnak, s nem is pislognak.

Bár ők is születtek és meghaltak, ám jóval tovább, kb. 12.000 földi évig éltek. A Kausitaki és a Satapatha Brahmana szerint ezen földönkívüliek nem voltak önmegtartóztatók a földi asszonyokkal szemben, s bizony több esetben is nemi kapcsolatot létesítettek velük, mely kapcsolatokból gyermekek is születtek.

A kínaiak legendái is emlegetnek idegeneket, ilyen volt például egy bizonyos Taj Ko-foke, aki szintén messziről érkezett. Aztán ő tanította meg az embereknek az égitestek mozgásának figyelését, illetve hogy hogyan kell felosztani és mérni az időt. A kínai írás megalkotójának is őt tartják.

Hasonló szerepet töltött be az aztékoknál Quetzalcoatl, vagy más népeknél Virakocsa. Mindannyian un. kultúrhéroszok voltak, akik a legalapvetőbb – a társadalmi élet alapjainak lerakásához szükséges – dolgokra tanította az embereket.

Az eszkimó törzsek mitológiája szerint az első eszkimókat vasszárnyú madarak hozták el északra. Ugyanígy az ónorvég, izlandi és más skandináv legendákban is szó esik az égen utazó istenekről.

Az akkád nyelven írt Gilgames eposz, mely keletkezése kb. 3600-3800 évre vezethető vissza, Enkidu azon utazásáról szól, ahol egy nagy madár vitte el. Valaki minden bizonnyal valóban a magasból láthatta a Földet, mivel ennek megfelelően igen nagy pontossággal írta le.

A Föld széleit ugyanis legörbülőnek látta, vagyis egy gömb alakot szemléltek. Több mint százezer sumér ékírásos tábla került már napvilágra. Ezen megfejtett írások szerint 12 “isten” érkezett a világűrből, és megtanították a sumérok primitív őseit a földművelésre, de arra is, hogy hogyan kell bíróságokat felállítani.

Nekik köszönhetik az írás és a zenélés megismerését. Másik, talán még elgondolkodtatóbb dolog, hogy az agyagtáblák között számos adatot találtak a naprendszerünk bolygóinak adatairól is. Ugyanakkor érdekes módon a Föld számukra nem a harmadik, hanem a hetedik bolygó, ami azt jelenti, hogy ők kívülről számolták azt. Talán aki ezt lejegyezte, valóban onnan kívülről érkezett a naprendszerbe.

Az Afrikában elszigetelten élő bennszülött törzs, a dogonok egészen megdöbbentették az tudós társadalmat, mikor az őket felkereső francia orientalistákkal megosztották a származásukra vonatkozó tudásukat. Szerintük a Szíriusz rendszerből jöttek ide idegenek, akik a földi életet kialakították, azaz a földi emberek ősei valaha a szíriuszi Amma és Nommó bolygójáról érkeztek ide.

Részletes leírással szolgáltak arra vonatkozóan is, hogy nézett ki , illetve működött a szíriusziak űrhajója. Elmondásuk szerint haladás közben az űrhajót egy rézlánc kapcsolta össze az Amma bolygóval; ez egy igen fontos részlet abból a szempontból, hogy ez teljesen szinkronban van az időfizikában ismert fluidszálas (vagy időszálas) kapcsolat leírásával. Mivel az egyszerű emberek nem ismerhették ezt a szakszót, így igyekeztek azt a lehető legjobb hasonlattal helyettesíteni.

Afganisztánban a hafirok nevű törzs a szinte megközelíthetetlen Hindukus-hegység völgyei között élnek. Ők úgy tudják, hogy egykor egy óriási ,,mennykő” szállt le náluk, nagy tűz kíséretében. Isteneknek mondták őket. Két férfi szállt ki belőle egy csillogó fémszerű ajtón, de ablakok is voltak a járművön. Óriási otthonuk a Föld felett lebegett, vagyis vélhetően egy anyahajóról jöttek ide egy kisebb űrjárművel.

Az Ausztráliában élő egyes bennszülöttek mitológiája is tartalmaz meglepő dolgokat. Ezek szerint a nagyon távoli ,,Álomkorszakban” az ,,Örök Lelkek Hazájából” a tengeren át idehajózott egy Fivér és két Nővér, akik Dzsanggoulnak hívták magukat. Amikor partra értek már volt ugyan föld és víz a bolygón, ám az élet csak egyhelyben állt.

A két Nővér öle azonban tele volt élettel, így hamarosan be is népesítették az egész földrészt. Ez a történet kísértetiesen hasonlít az Arvisurában is leírt Tórem-mitológiához, ahol is Joli-Tórem és Kaltes asszony végezte el ugyanezen feladatot. A mitológiák egykori megalkotói pedig aligha beszélhettek össze.

Más, szintén ausztrál őslakosok úgy tartják, hogy az embertől más fajtájú élőlények, az un. Wodjinák rendezték be a világot. A meztelen őslakosoktól eltérően ezek overallt és sisakot viseltek, s nagy kerek szemük volt.

Az égen laknak valami nagy misztikus fényben. Számos sziklarajzon megörökítették őket. Vannak olyan festményeik, amelyen az álomkort örökítették meg, azaz a teremtés korszakát, amikor az istenek éppen benépesítették a földet és megteremtették az összes élőlényt.

A Wiradzsuri törzs azt állítja, hogy a különös lények, akiket nyoloknak neveznek, kicsi szürke, emberszerű lények, akik nem magasabbak 1 méternél. De ismernek olyan testetlen lényeket is, akiknek csak a vörösen izzó szemük látszik, amivel azonban hipnotizálni tudják az embereket.

A pintubik törzse ismer egy alaláknak nevezett fajt, akikkel egy félreeső sziklalabirintusban találkoztak, óriások és ők is az égből jöttek. Új tudást kaptak tőlük, és új törvényeket írtak elő számukra, akárcsak a bibliai Mózesnek. Egy forgatócsoport az ottjártakor űrhajóknak azonosította a járművükről készült rajzot.

Indonéziában a toraják törzse szerint az őseink az ,,emlékeken túli időkből” jöttek le a csillagokból. Szerintük létezik egy titokzatos ország a Földön kívül, amit Puya-nak neveznek. Magukat a Fiastyúk csillagkép gyermekeinek tartják. A mai napig is roppant különös, igen egyedi, hajó formájú házakat építenek, mondván, hogy ilyenekkel jöttek le az istenek is a Földre.

Úgy tartják, hogy a halottaik hosszú utazásba kezdenek az űrön át egy távoli csillagra. A vallásukat is úgy hívják, hogy ,,az ami lejött az égből”. A toraják királyai közvetlenül a csillagokból lejött lényekre vezetik vissza a származásukat. Gyermekeiknek is olyan neveket adnak, mint pl. ,,ő lejött a világűrből”, hiszen ők valóban a csillagok gyermekei. Akácsak mi mindannyian!

Forrás: http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/0304-idegenekkulciv.htm

David Eberhard svéd gyermekpszichiáter szerint egy igazi tragédia következhet be, ha a szülők mindennek eleget tesznek, amit csak a gyerekek akarnak. Ilyen esetben a gyerekek a fejükre nőnek, minden percben a kívánságukat lesik, ezáltal megfosztják saját magukat a szabadságtól.

A szakértő a svéd társadalmat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a szülők engedékenységük következtében egy olyan generációt hoztak létre, melyből teljes mértékben hiányzik az empátia, és a figyelmesség.

Ha valaki ilyen közegben tölti el a gyerekkorát, abból nagy eséllyel válik egy csalódott, céltalan felnőtt.

“Nyugodtan lehet “Nem-et” mondani a gyereknek, az még nem jelenti azt, hogy bántalmaztuk volna” – mondta a szakember.

“A gyereknek ismernie kell a korlátait, a lehetőségeit, tudnia kell, mi az, hogy elutasítás, és azt is, hogy egyáltalán nem megengedett minden, amit követel” – tette hozzá a szakember.

Azért van annyi kezeletlen, rakoncátlan gyerek, mert szüleik mindent megengednek nekik, az engedékenység által próbálnak nevelni, és csitítani. Csak egy kis hisztibe kerül, és a gyerek bármit el tud érni.

“A mostani társadalomban csődöt mondtak azok a régen jól bevált nevelési normák, amikor a szülő rendre tudta utasítani a gyereket, és meg is tette” – vázolta a problémát Eberhard. Napjainkban nem létezik következetesség, és felelősséget is nehezen vállalunk.

A svéd pszichiáter Gyerekek hatalmon című könyvében a liberális gyereknevelési módszerről ír, mely szerint ismeretlen dolog a büntetés és a megszorítások. A szülők pedig úgy csinálnak, mintha a gyerek legjobb barátai lennének, vagy legalábbis azzá szeretnének válni, csak sok akadályba ütköznek. A mostani társadalmi elvárások szerint az a jó szülő, aki nem túl megfontolt, felnőttes, és következetes, hanem inkább a serdülők bohó viselkedésmintájával azonosul.

A túlzott engedékenység hatással van az egyre nagyobb mértékben eluralkodó gyermekkori depresszióra, iskolai problémákra, a fegyelem felborulására, a kábítószer-használat és az öngyilkossági kísérletek számának növekedésére.

Forrás: https://filantropikum.com/sved-pszichiater-a-megengedo-szulok-valodi-szornygeneraciokat-hoznak-letre/?fbclid=IwAR09nG70aopfd1578ppZ2pjjTEOSGMi2M5A08Mp8qkMA_bULiuj3obYXL7E

India az ősidők óta közismert spirituális szokásainak régre visszanyúló tradícióiról.

Ugyanakkor nincs még egy olyan ország a világon, ahol a földönkívüliek, a veszélyes és magasan fejlett ősi technológiák ennyire részletes leírásaival találkozhatnánk.

Az ősi védikus irodalom telis-tele van a világegyetemben élő, különféle emberszerű lényekről, más és más méretű és formájú repülő szerkezetekről, hihetetlen űrhajókról, kozmikus városokról és halálos fegyverekről és nukleáris háborúkról szóló történetekkel.

A hinduizmus egyaránt épül mitológiára és filozófiára. A filozófiai szövegek Védákként és Upanisadokként ismertek. A Véda elnevezés a megismerni jelentésű Vid szógyökből származik. A Védák négy nagy könyvre oszlanak, melyek a következők: a Rig Véda, Jadzsur Véda, Száma Véda, és Atharva Véda.

A mitológiai szövegeket az Itihasakban (vagy Itíhasák) és a Puránákban találhatók.

Az Itihasak jelentése „történetek”, s négy könyvből állnak: a Ramayana, a Yogavasishtha, a Mahabharata és a Harivamsa címűből, melyek közül a Ramayana és a Mahabharata a legismertebb.

A Ramayana Rama életét beszéli el, aki annak az Úr Vishnu-nak a 7. inkarnációja, akinek feladatköreibe tartozik a világegyetem fenntartása.

A Mahabharata a Kauravák és a Pandavák között dúló Nagy Háborút meséli el, amelyre Vishnu 8. inkarnációja folyamán került sor.

A Puránák az inkarnációkra, a kozmológiára, a teremtésre, a királyok genealógiájára és a különféle időciklusokra vonatkozó tudást vonultatják fel. A Purana jelentése „ősi” és összességében 18 könyv tartozik ide. Mindközül a legnépszerűbb Srimad Bhavagata Purana, amely Vishnu különféle inkarnációival foglalkozik. A Védák és a Puranák kétségtelenül nagyban hozzájárultak az ősi világ megértéséhez.

Úgy hiszik, hogy a Bhagavad Purana a Kr.u. 9. században készült el, a Mahabharata a Kr.e. 5. században, míg a Ramayana a Kr.e. 6. századból való. Mindazonáltal, a legtöbb indológus egyetért abban, hogy az ősi szövegek olyan eseményeket örökítenek meg, amelyek jóval idősebbek, mint a történelmi periódusok, melyekben íródtak.

Úgy gondolják, hogy mind a három szöveg legalább Kr.e. 3000-ig nyúlik vissza.

Mint azt már korábban említettem, az ősi indiai szövegek roppant jó megoldást nyújtanak a világegyetemben található életformákkal kapcsolatos megannyi kérdésre. Kár, hogy a szanszkrit nyelven – India és a hinduizmus klasszikus nyelvén – íródott indiai szövegek százait még mindig nem fordították le a világnyelvekre. A védikus irodalom szerint az „Istenemberek” hozták a szanszkritot a Földre.

Dr. Raghavan, az indiai Madras Egyetem szanszkrit tanszékének nyugalmazott vezetője, a következőt állította:

„Ezeknek az ősi szövegeknek az ötven évig tartó kutatása meggyőzött engem arról, hogy más bolygókon is vannak élőlények, továbbá hogy ők már Kr.e. 4000 évvel meglátogatták a Földet. Repülő szerkezetekről, s még fantasztikusabb sci-fi-be illő fegyverekről szóló elképesztő információk egész tömege található a Védák, az indiai eposzok és más ősi szanszkrit szövegek fordításaiban.”

Egy másik szaktekintély, Dr. A. V. Krishna Murty, a Bangalore-i Indiai Tudományos Intézet repüléstan professzora szerint valószínűsíthető, hogy az ősi szanszkrit szövegek hiteles/megtörtént eseményeket örökítenek meg. A professzor a következőt mondja:

„Igaz, hogy az ősi indiai Védák és más szövegek az repüléstanról, űrhajókról, repülő szerkezetekről, és még űrhajósokról is mesélnek. A szanszkrit nyelvű szövegek meggyőztek engem arról, hogy az ókori Indiában ismerték a gépek építésének titkát, s hogy azokat más planétákról származó űrhajókról mintázták.”