Drop Down MenusCSS Drop Down MenuPure CSS Dropdown Menu
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Megzenésítők. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Megzenésítők. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 13., hétfő

augusztus 13, 2018

INDA – egyszerűen csak annyi, mint ADNI

Az INDA nevű formáció bemutatásával talán a kortárs verszene egyik legüdítőbb színfoltjához érkeztünk el. Mivel a csapattal sikerült interjút is készítenem, ezúttal rövidebb bevezetővel jelentkezek, aztán hagyom, hadd meséljenek ők magukról!
Ha róluk cikkeznek, visszatérő kulcsszóként, jellemző élményleírásként szerepel: örömzene. Személyes tapasztalatom alapján én is csak ezt tudom megerősíteni. Szintén az I. Láncolat Verszene Fesztivál – Szalon Módra alkalmával hallhattam őket élőben, s hát meg kell vallanom: örömkönnyeket csaltak a szemembe. 
Színpadi jelenlétükből és dalaikból az a fajta életszeretet, tisztaság, felszabadultság, pozitív energia árad, mely szinte azonnal átragad a közönségre is, és feljebb emeli a szellemet. Előadásukat végigmosolyogják, szerethető és szeretetet árasztó emberek, tipikusan olyanok, akik bármit is követnek el a színpadon, nem lehet rájuk haragudni. Nekik mindent szabad.
Mindössze hárman vannak, de egy gitárral, egy cahonnal és két énekhanggal is teljes zenekari élményt nyújtanak… – és ha épp nem ezekkel az eszközökkel tennék, szerintem bármit adnánk a kezükbe, ők akkor is elővarázsolnának vele valamilyen élménygazdag dalt a tarsolyból.
Dalaikat hallgatva arra ébredtem rá, hogy valami ilyesféle dolog hiányzik a világból. Valami, ami bármikor, bárhol jókedvre derít és emlékeztet minket arra az Egység-érzésre, amit már sokszor kihunyni érzünk a minket körbeölelő, egyhangúvá vált hétköznapok valóságélményébe burkolt társadalmi egymás mellett létezés nyomasztó örvényeiben. Zenéjük által egyszerre hívogat minket valami ősi, spirituális, magasztos üzenet, és a modern, fiatalos lendület könnyedsége, máskor az őszinte, időtlen kitárulkozás andalító mélységei. Az INDA egy olyan kis család, mely képes együtt-rezgését generátorként működtetni, és általa családiassá varázsolni a helyiség atmoszféráját is.

Ezeket megjegyezve adom át nekik a szót, a továbbiakban mutatkozzanak be ők maguk:

SZB: Mire utal az INDA formációnév?
INDA: Először is az INDA tagjai: 
Szabó Mátyás – gitár, ének 
Ercsey Gréti – ének 
Simon Márton – ütő-/ritmushangszerek

Az INDA röviden összegezve barátság, költészet- és zeneszeretet összefonódása. Ott vannak benne a helyenként harsány, máskor csendesülős dallamok, versmegzenésítések, saját dalok és persze a mindhármunk által szeretett magyar népdalok is. S mindez persze röviden összefoglalható egy szóban is, ha a nevünket visszafelé olvassuk...

SZB: Mikor alakult a zenekar, mióta zenéltek együtt, hogy találtatok egymásra?

INDA: Triónk ez év tavaszán állt össze egy formációvá, de a korábbiakban már más projektekben is játszottunk együtt (Gézamalac gyerekzenekar, Zsongom együttes). Emellett közös találkozási pont volt számunkra a Református Sófárhangoló Egyesület nyári összművészeti tábora, ami nagyban hozzájárult a barátságok és a közös zenei utak elindulásához.

SZB: Milyen inspirációk, zenei hatások értek titeket, kik a példaképeitek?
INDA: Nem egyszerű a kérdésre válaszolni, de röviden úgy tudnánk megfogalmazni, hogy a letisztult, igényes zenét játszó, vagy magvas gondolatokat átadó zenei felállások hatnak ránk a leginkább. Marci nagyon szereti a jazzt és az autentikus népzenét is. Kedveli az improvizációt és a kreatív zenei megoldásokat. Matyi a ’komoly-könnyű’ zene határán muzsikál legtöbbször, számára a zene önkifejezés is egyben. Kedvenc előadói között ott található Ferenczi György és az 1ső pesti Rackák, a Misztrál és Tommy Emmanuel. Gréti számára fontos a zenében a jelenlét megteremtődése – szerinte Eva Cassidy, Bognár Szilvia, de Zaz vagy Imany is olyan előadók, akik hallgatása közben van, hogy megáll az idő.

SZB: Hogyan zajlik a dalszerzés folyamata, mi alapján választotok szövegeket?

INDA: A dalszerzés folyamatát tekintve alapvetően két lépcsős: a saját dalok, megzenésítések főbb koncepcióit Matyi találja ki, s aztán ha nagyjából összeállt, akkor behozza a közös próbákra, s a felépítést, dinamikát, átmeneteket, a vokálokat már együtt rakjuk össze. A népdalfeldolgozásainkról pedig elmondható, hogy kivétel nélkül mindet közös próbák alkalmával hoztuk össze.

SZB: Mi a célotok a zenéléssel?

INDA: Cél… hát mi más lenne, mint benne lenni! Örülni egymásnak, s ha már jól szól bent, kifelé is továbbosztani. S persze azért olyan célok is előkerülnek, mint hogy minél szélesebb körnek vigyük el a versek, a népdalok és az akusztikus zene értékeit, hangulatait. Saját (zenei) gondolatainkat fejezzük ki úgy, hogy azzal hatni és ’megérinteni’ tudjunk másokat is. Szóval minél több helyre eljutni az „Indalokkal”!;)

SZB: Mi a véleményetek a kortárs költészetről, a versmegzenésítés helyzetéről, lehetőségeiről?

INDA: Mivel mindhárom triótagnak van és lesz pedagógus múltja, így akár nyilvánvaló a válasz; igényes, kortárs költészet kérettetik az irodalomkönyvekbe is! Teljes vállszélességgel támogatjuk a kortárs versek terjesztését, hirdetését, hiszen Petőfi és Arany versbe foglalt gondolatait már a korszakukban is ismerték és szavalták. (József Attilát kis csúszással bár, de őt is idővel megértették, felismerték, megszerették…). Így a 21. század költői is ugyanolyan értékközvetítő szerepet kellene, hogy kaphassanak ebben a média-centralizált korban, mint nagyjaink. Többé-kevésbé ez persze sikerül is!
A versmegzenésítés hasonló kérdés. Manapság sajnos nem annyira „trendi” ez a műfaj. A slam-poetry műfajának és a leendő, valamint az újonnan alakult versmegzenésítő együtteseknek köszönhetően azért számos helyre, számos ember lelkébe préselődik be a gondolat, az üzenet...! Hála az elismert és hiteles képviselőknek! Tisztelet és kalapemelés!

*

Dalaikból nehéz pusztán egyet bemutatásra kiemelni, de ha mégis szükséges, én a Csak csendben című szerzeményükre adom a voksot. Mivel ez a dal korábban sehol nem szerepelt online, jelen cikknek köszönhetően kaptam jóváhagyást feltöltéséhez, így egyfajta módon dalpremiert is ünnepelhetünk:


Csak csendben…

Hallom az ördögök hangos zaját,
Hallom az angyalok halk szólamát.
Hallom az ördögök víg nótáját,
Hallom az angyalok bús szózatát.

Látom a szellemek gonoszságát,
Látom az emberek boldogságát.
Látom a szellemek víg életét,
Látom az emberek ítéletét.

Őrzöm a gyermekkor szelídségét,
Hordom a felnőtté válás terhét.
Érzem az ifjúság elmúlását,
Érzem az öregkor ártatlanságát.

Nem tudom mit írjak tovább e dalban...?
Legyetek most csendben e világi zajban…

Szöveg: Szabó Mátyás
Zene: Inda

Az INDához még közelebb például facebook oldaluk által kerülhetünk (ahol élő felvétel is elérhető): https://www.facebook.com/indaprojekt/, de ugyanígy javallott legalább egy alkalommal kilátogatni valamelyik fellépésükre is (szerintem ez adja vissza a legjobban a jelenséget, amit képviselnek)!

(Szinay Balázs)

2018. augusztus 7., kedd

augusztus 07, 2018

„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon…” – Tompos Kátya, Hrutka Róbert: „Szerelem?”

A versmegzenésítések egy részével az a gondom, hogy nem mozgatnak meg (ugyanolyanok, más esetben nem adják vissza a vers hangulatát), vagy éppen túl akarnak mozgatni, vagyis próbálnak olyan extrém módon egyediek lenni és ezáltal hatni rám, aminek eredményeképpen mesterkéltnek, erőszakosnak érzem a végeredményt. Ezekkel szemben hozok most egy karakteres ellenpéldát arra, milyen az, amikor egy versdal az ember lelkéhez minden erőfeszítés nélkül, saját hatása által hozzásimul.
A szerelemről valami közhelymeneteset és időtállót írni mindig hatalmas szerzői kihívás. Egy ilyen szöveghez olyan zenei világot életre hívni, mely mintha már születésekor egy lenne a szöveggel, talán még nagyobb. Főként, ha a versszöveg közel száz év elteltével talál utat a hozzá méltó zenéhez, vagy éppen fordítva, a zene visszakacsint a múltba, hogy felkarolja a jelenben sehol sem lelt kedvesét, azt remélve, hogy az időtlenség partján költői táncba hívhatja. Tompos Kátya és Hrutka Róbert azon kevesek közé tartozik, akiknek ez mégis sikerült. Ugyanis Juhász Gyula „Szerelem?” című versszövegéhez írt dalukkal 2013-ban valami olyat alkottak, ami gyakorlatilag mindenkit magával ragad, aki egyszer is hallotta…
Nem csoda ez, hiszen az első benyomásra tökéletesen illik a dal kezdősora: „Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon…”…, aztán újabb és újabb hallgatást követel – megmondom őszintén, amikor én megismerkedtem vele, napokon keresztül csak ezt a dalt hallgattam, és azóta bármikor ha előveszem, ugyanazzal az intenzitással hat rám. 
S hogy mi a kulcs? – azt lehet mondani, hogy ez a dal maga a szerelem. Annak elemi esszenciáját közvetíti egy sokkal finomabb és tisztább szférából, lehívva a vele járó öröm- és szenvedély-ősrobbanást, kimerevítve azt a lélektani pillanatot, mely a szerelmesek számára megállítja az időt, egyszerre mosolyt és könnyeket fakasztva az ember lényében. Márpedig ha a zenének, és különösen a verszenének lehet valami célja, akkor az ez, és ezáltal lesz valaki a szó hagyományos (etimológiai) értelmében szerző, vagyis: „Hatást okozó (személy, jelenség, körülmény, tény), aki/amely egy új állapotot, helyzetet, változást idéz elő.”.
Különös körülmény, hogy a „Szerelem?” című dal nem csak a fentiek okán unikum, vagyis egyedülálló ritkaság. Gyakorlati szempontból is alig készült társa, párja meg aztán végképp nem. Tompos Kátya, mint zenei előadó mindössze néhány vers megzenésítésére vállalkozott, azok közül is ez a legmeghatározóbb. Más kérdés, hogy saját dalaival hasonló irányokba és hangulatokba kalauzol bennünket – még akkor is, ha összesen két önálló zenei albumot publikált idáig (Keresztül Európán, 2013; Holdjárat, 2017). Ezzel együtt úgy gondolom, hogy Hrutka Róbert zeneszerzői teljesítményének és Tompos Kátya előadói minőségének találkozása olyan tökéletes egybeesést, egyidejűséget, zenei jelenlétet alkot, mely ezzel az egy dallal is önálló atmoszférát és kitörölhetetlen nyomot hagy a verszene világában. A szerelem egyes spirituális irányzatokban hangsúlyozott, kiemelt szerepét megidézve igazi Spirituálé (amennyiben én ezt a szót nem csak a szigorú értelemben vett vallási énekekre használom).
Ha egy dal ennyire élő minőség, akkor kézenfekvőbb bemutatására a stúdió verzió helyett élő előadást választani, és van olyan szerencsénk, hogy rendelkezésünkre áll ilyen. Úgy gondolom, az előadáshoz nem szükséges különösebbet hozzáfűznöm, egyszerűen csak éreznünk kell! Ennek lehetősége következik most:


A rend kedvéért álljon itt a szöveg is, érdekességképpen magyar, majd angol nyelven:

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

***

Is it love? (English)

Can’t describe this feeling, but it’ so good
How daydreaming on your voice brightens my mood,
Like gazing clouds on the shiny down sky,
Letting through the star's cold light.

Can’t describe this feeling, but it’s so sweet
To realize when our eyes meet,
Like sunshine blinking on the rooftop,
Even if the cloudy night comes.

Can’t describe this feeling, but I do feel,
That my life got better for real,
Your kind words warm up my heart,
Like the winds of spring the graveyard.

Can’t describe this feeling, but it’s so good
It hurts in a sweet way, let it lead my mood.
If it’s just confusion or a mistake, let it be,
If I felt in love with you, please forgive me.

(Radványi Ákos fordítása)

Végül, de nem kisebb elismeréssel szólva jegyzem meg, hogy a dalnak 2016-ban Víg Orsolya és Mustos Gergely együttműködése által készült egy duós feldolgozása is, melynek élő előadása itt tekinthető, hallgatható meg:

(Szerintem) nem alacsonyabb hatásfokú az elődjénél!

Tompos Kátya munkássága az alábbi oldalon követhető:

Bízzunk benne, hogy még megajándékoz minket hasonlókkal!

(Szinay Balázs)

augusztus 07, 2018

PÍ THERAPY - A 314-es szoba vers-terapeutái

A Pí Therapy a kortárs hazai versmegzenésítés legújabb hullámának képviselőjeként jelent meg az irodalmi élet palettáján. Első alkalommal a 2018-as József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamivel később az I. Láncolat Verszene Fesztiválon volt lehetőségem őket élőben látni, hallani. Utóbbin ugyan 3. helyezést értek el, de a zsűri összesített pontozása alapján csak 3 ponttal maradtak le például az 1. helyezettől, és 1 ponttal a másodiktól.
Ha ebben a kategóriában valaki osztana ilyen díjat, nyugodtan jelölhetnénk őket „az év felfedezettjei” vagy „nagy reménysége” díjra például 2018-ban. Dalaikban modern, fiatalos zenei világot hoznak, a fogósabb rapptémákat váltják lágy lírai énekbetétekkel mindössze egyetlen gitárral kísérve a produkciót, sajátos elegyét létrehozva ezzel több műfaj keveredésének. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez az irány csak egy jól körülhatárolt ízlésvilágot képviselő közönséget vonz, de személyes tapasztalatom az, hogy az idősebb korosztály is talál érdekeset, értékeset a szerzeményekben, az élő szerepléseket élvezi. Könnyen el tudom képzelni, hogy zenei kereteiket időről-időre tovább fogják tágítani újabb meglepetéseket okozva. Külön elismerést érdemelnek a dalszövegek, melyek egyszerre tartalmasak, helyenként elmélyültebbek, más helyen éppen mulatságosak, némi iróniát csempészve a mondanivalóba. Dalaikat többségében saját szövegeikre építik, de szerepel a repertoárban klasszikus versírók műveinek dalos feldolgozása is.
Ők maguk néhány soros, lényegre törő bemutatkozójukban csak így nyilatkoznak magukról:
„Pí Therapy.
Őszinte zene és szöveg.
Kollarics Attila, Végh Balázs.
Gyógytornász hallgatók vagyunk a pécsi egyetem 314-es kolesz-szobájából.
Saját dalokat írunk, melyek stílusa nem skatulyázható.
Két annyira ellentétes zenei irányzat találkozása, mint amennyire különbözőek vagyunk mi magunk is.”

Bemutatásukra különleges apropót nyújt, hogy a hetekben jelent meg első videóklipjük, melyet  „Ha Pécsen jártok” című dalukhoz készítettek. 



Ezen felül az érdeklődő közönség figyelmébe ajánlom Benedek-hegy című szerzeményüket, melynek dalszövege önmagában is megállja a helyét:

BENEDEK-HEGY

Tükörben rémalak, pislogó szempár
Eltorzult arcok kontrasztja nem vár
Üres vagyok, mint egy eldobott cigis doboz
Építsük újra, nézzük csak, ki mit hozott
Fény nem árad, megtörik a füstben
De nincs annyi erőm, hogy mindet leküzdjem
Egy aprócska tollvonás, miniatűr szösszenet
Színező helyett tol fehér könyveket
Mi nem hall, nem lát, nem beszél
Meghalt, meg hát, nem remél
Ma még csak én, holnap mi ketten
Ülünk a kertben, a világ meg lesben
Áll és vár, hol maradtál
Csak áll és vár, hol maradtál
A kád peremén még szunnyad a hajad
Emlékszem, ez meg maradt
A fürdőköpenyed puhasága
Elringat, pedig milyen buta sárga
Hajamba kapnék, de lassan nincs mibe
A romlás sztoriját találtuk telibe
Látod a plüss macit, ez a szívem kicsibe
Sercenésén pamut, de betömni nincs mibe
Nincs kire nézzek, bágyadt szemem nem lát
Távol vagy tőlem, mint a metrón a Mechwart
Hol nem hall, nem lát, nem beszél
Meghalt, meg hát, nem remél
Ma még csak én, holnap mi ketten
Ülünk a kertben, a világ meg lesben
Áll és vár, hol maradtál
Csak áll és vár, hol maradtál
Sehol vagyunk, és senki jár
Eltántorít ez a csendkirály
Nem leszek már egy Brad Pitt
És nem fogom fel, hogy megint mallik a pity
Hadjáratot indít a tisztaságba
Ellátnék bármeddig, de a fehér buta sárga
PS: szívemnek Sün Balázsnak címezve
Nem akart ütni, így kizártam a hidegbe
Hol nem hall, nem lát, nem beszél
Meghalt, meg hát, nem remél
Ma már csak én, a világ lesben
Ott fekszek csendben a füvön a kertben
És lángol a táj, mert itt maradtál
De mondd, miért, eddig miért maradtál
De mondd, miért, eddig miért maradtál

*

A dal itt meghallgatható:

És hogy az összkép teljes legyen, egy nemrég lencsevégre kapott élő felvételt is csatolok:

Aki kedvet kapott, a Pí Therapy tevékenységét az alábbi facebook oldalon követheti:

(Szinay Balázs)
augusztus 07, 2018

ROVATNYITÓ

Tisztelt Olvasóközönség!

Spirituálék címmel új, (vers)zenés rovat indul. A rovat időről-időre igyekszik betekintést adni a magyar versmegzenésítés „rejtett világába”, miközben egyfajta módon rendszerezi is azt.
Jelenleg igazi hiánycikk egy ilyen tematikájú rovat nemcsak a Facebook világában, de internet-szerte. Saját tapasztalat, hogy a kortárs versmegzenésítők munkáit – egy-két kivétellel – gyakorlatilag csak a Facebookon és élő szereplések alkalmával (esetleg hanghordozókon) adódik lehetőség bemutatni, terjeszteni. (Pedig nem az az igazi kérdés, hogy ezekre a zeneművekre van-e igény, hanem hogy miként tudjuk őket eljuttatni a közönséghez? – mert ha már eljutottak, mindig kiderül, hogy van…) Az online folyóiratok, portálok nincsenek felkészülve ilyen tartalom közlésére, rendszerezésére (vagy nincs erre alkalmas felület az egyes oldalalakon, vagy a fórum megáll az írott anyagok közlésénél). Alkalmanként megjelenik néhol egy cikk az 5 legjobb…, vagy a 10 legjobb magyar megzenésített vers címmel, és a számbavétel ebben körülbelül ki is merül. Így azt lehet mondani, hogy a versmegzenésítés jelen helyzete szerint az irodalmi élet „mostohagyermeke” – pedig a magyar zenei élet kiemelkedő alakjai is foglalkoznak vele. Az irodalmi köztudat nem tudja hová elhelyezni, ennél fogva az érdemeltnél sokkal kevesebb figyelmet is kap, holott még a zenei világban is megállja a helyét a palettán, és jelentős többletmunkával (többlettartalommal?) jár: a versmegzenésítőnek gyakorlatilag újra kell élnie (magában írnia) egy versszöveget, annak mélyebb rétegeit feltárva zeneileg is azonosulni vele, majd élőben előadni az így életre hívott új minőséget (tehát egy önmagunkkal végzett komplett műhelymunka). Rovatomban az ilyen minőségek és tartalmak felgöngyölítésére és bemutatására teszek kísérletet, olykor kitekintéseket téve különféle zenei hatások és a versek világába is. Szándékom szerint kerülöm az érezhetően öncélú, ennél fogva méltán érdektelen törekvéseket, merthogy van ilyen is… Egyes vélekedések szerint a verszene megítélése szubjektív dolog. Szerintem nem. Ami jó, az jó. Egyszerűen megérint minket (persze ha van rá radarunk). Vagy ki ne szeretné például Szabó Balázs Bájolóját?
S hogy én se maradjak a továbbiakban rejtve: jómagam Szinay Balázs vagyok (https://szinba.weebly.com/), a 10 éve működő Láncolat Irodalmi Műhely (http://lancolatmuhely.weebly.com/) alapító-főszerkesztője. A Műhely kezdeményezéseként 3 éve zenésítek meg-, és játszok élőben kortárs verseket. Jelenlegi partnerem Víg Orsolya, akivel másfél éve visszük a projektet Viháncos duó (https://www.facebook.com/vihancosduo/) formáció néven. Fennállásunk óta legalább kétheti rendszerességgel játszunk irodalmi- és civil rendezvényeken országszerte, esetenként külföldön. 2015-ben Kardos M. Zsöte verseiből zenés irodalmi drámát készítettünk, melynek újragondolt változatát 2017 végén mutattuk be a MOMkultban (erről bővebben: http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/…/kivalasztott-szere…). Tapasztalatunk szerint a zene olyan közvetítő közeg, mely a kortárs költészetet sokkal átélhetőbbé, szerethetőbbé, közvetlenebbé, ezáltal népszerűbbé teszi a mindenkori befogadó közönség számára (beleértve a laikus közönséget is). Versszöveget következetesen nem a klasszikus szerzők, vagy a fősodrású irodalom képviselőinek repertoárjából választunk, mivel nem jól hangzó nevek által, hanem saját erőfeszítéseink méltatása és a versszövegek önálló minősége alapján kívánunk érvényesülni. A magunk útját járjuk, teszünk gesztusokat több irányba, de a szakma független képviselőiként igyekszünk részt venni az irodalmi életben, eddig azt lehet mondani, hogy a műfajban rejlő lehetőségekhez képest sikerrel. Viszont a magunk bőrén is tapasztaljuk, hogy ez rengeteg utánajárással és önmenedzseléssel jár. Versmegzenésítők számára például viszonylag kevés pályázati lehetőség adódik, és ha van is, az nevezési díjat von maga után, illetve annak tudomásul vételét, hogy a pályázat kiírója általában új versek megzenésítését kéri, nem pedig a meglévők bemutatását. Pontosan ennek apropóján indítottuk útjára a Láncolat Verszene Fesztivál (http://lancolatmuhely.weebly.com/i-laacutencolat-verszene-f…) eseménysorozatát, bemutatkozási lehetőséget adva a saját dalos versmegzenésítőknek. A következő ilyen alkalmat őszre tervezzük.
Duónk, a Viháncos duó inkább élőzenés formáció, de olykor felvételre is rögzítünk dalokat. A bemutatkozó végére ezekből mellékelek egy frissen rögzített tételt, hogy ne csak írjak a zenéről, de szóljak is a zene nyelvén:


KARDOS M. ZSÖTE

Nélküled

Szobád hiányoddal teli doboz,
résein csak a csend csordul át,
fény se rebben, ahogy mozdulatlan
mélye, elnyeli a világ zaját.
Takaród ágyadról félig lecsúszott,
tested melegét régen feledte,
bögréd oldalán félúton megállt,
ottfelejtett tej ízetlen cseppje.
A padlón kihűlt tárgyak hevernek,
semmi nem zavarja árnyékait,
zokni a párját régen elhagyta,
az idő rájuk vastag port terít.
Vártam a jelre, hogy megérkezel,
ereimet bizsergető percek,
aztán lábujjhegyen kiosontam,
eltakarni, mennyire szeretlek.
*
Bízom benne, hogy a rovat által sikerül méltó helyén kezelni a magyar versmegzenésítést, és érdekfeszítő, fokozott figyelemre érdemes tartalmakkal megismertetni az olvasókat!
(Szinay Balázs)