Csodák márpedig vannak, sőt történtek az elmúlt száz, kétszáz, ötszáz évben is, csak a tájékozatlan és rosszhiszemű, modern kultúrán nevelkedett világpolgár hajlamos azt hinni vagy inkább meggyőződéssel vallani, hogy a Biblia és Jézus óta nem születtek megváltók, nem voltak példátlan gyógyítók, különleges képességekkel bíró szentek, csodatévők, csupán azért, mert ő nem tud ezekről. Hát bizony a történelem erre az elejétől a végéig teljes egészében rácáfol!

A XIII. századi Magyarországon élt keresztény szent, Árpád-házi Szent Margit imái közben folyamatos párbeszédet folytatott egy mások számára láthatatlan illetővel, akinek a jelenlévők csak hangját hallották. Feje fölött rendre apostoli láng jelent meg s volt eset, hogy vizet fakasztott. Ezen kívül képes volt befolyásolni az időjárást, ismerte a jövőt, gyógyított stb. A III. századi Indiában élt Bábádzsí Nágarádzs rendelkezett az összes jógikus képességgel, így például az intuícióval, a gondolatolvasással, a vízenjárás képességével, a levitációval (lebegés) és a jövőbelátással. Teste elhagyása után pedig számtalan tanítót látott el utasítássokkal szellemtestében a mai napig. A XX. századi Indiában élt Maháprabudzsit Isten földi megtestesülésének tartották, ki születésétől fogva teljes tudatossággal rendelkezett. Szintén birtokában volt az összes jógikus képességnek, valamint képes volt akár egyetlen szavával is a halottak feltámasztására. A XX. századi Olaszországban élt Pio atya Assisi Szent Ferenchez hasonlóan magán viselte Krisztus kínzásainak összes sebhelyét, valamint róla is úgy gondolták, hogy képes volt magára venni a világ bűneit és vezekelni azokért mások helyett. Látta a jövőt, tanúk látták egyszerre több helyen is megjelenni. Miséi során gyakran esett eksztázisba vagy vesztette el eszméletét, máskor pedig zokogott. A XIX. századi Indiában élt Rámakrisna a leírások szerint szeplőtelen fogantatással született, a hagyomány értelmében az indiai istenségek egyikének megtestesüléseként. A nirvikalpa szamádhinak nevezett meditatív állapotban (amikor a test nem ad életjel) fél évig tartózkodott, majd visszatért az életbe. Az Istennel és az istenivel való átlényegülésnek köszönhetően hol önkívületbe esett, hol kacagott, máskor sírt, vagy táncolt. Az emberiség történetének minden századára és minden földrészére jutottak szellemi vezetők, akik csodatételeik mellett az időtlen transzcendentális tudás követeiként tetteikkel és üzenetükkel megreformálták a magasabb rendű emberi műveltséget.

Ilyen és ehhez hasonló tényekről számol be Az emberiség fáklyavivői című hiánypótló kiadvány. A kötet egy egyedülálló vállalkozás eredménye, melynek célja, hogy egybegyűjtse a világtörténet vallásalapítóit, legnagyobb spirituális mestereit és tanítóit bár a teljesség igénye nélkül, ám egy körültekintő és alapos munkában. A sorozat első kötete 2007-ben látott napvilágot. Oldalain körülbelül 1 A/4-s oldalnyi terjedelemben foglalja össze összesen 72 spiritualista életét, munkásságát. Az egyes életrajzok és biográfiák helyenként részletesebbek, aprólékosabbak, informatívabbak, máshol kevésbé. A könyv végén található felhasznált irodalomjegyzék többnyire alapos, minőségi és igényes kutatómunkára enged következtetni, bár a felsorolásban több helyen találunk wikipédiás forrást is. A kötet hangvétele alapvetően objektív, a szerkesztői gárda valóban tartja azt, amit az előszóban ígér: „Képes életrajzi gyűjteményünk vallási, felekezeti és egyéb megkülönböztetés nélkül mutatja be azon vallásalapítók, szellemi tanítók és szentek földi pályáját, akik nagy hatással voltak világunk szellemiségének alakulására.” Kiemelten szimpatikus, hogy a kötet lényegre törő, nem szerepel benne felesleges, érdektelen, a lapszámok puszta kitöltésére hivatott információ, ami esetleg azt átláthatóságot zavarná – például a viszonylag rövid és kellemes hangulatúra sikerült előszó után rögtön az életrajzok következnek. Ezen kívül mindenképpen egyediséget kölcsönöz a kiadványnak rendszerező jellege. Lapjain az olvasó számos olyan történelmi alakkal is találkozhat, akik létéről esetleg korábban nem is tudott, ám személyük nem kevésbé jelentékeny, mint ismertebb sorstársaiké.

A szerkesztők és a kiadó szándéka és a kiadvány erényei ellenére azért mégis elő kell hozakodni olyan benyomásokkal is, amelyet az ember negatívumként könyvelhet el. A kötet alapvetően inkább a téma népszerűsítésére alkalmas, mintsem a komoly érdeklődés maradéktalan kielégítésére. Mélységeiben az ismeretterjesztő könyvek átlagos színvonalának tartománya felett mozog, de a mélyreható tudományosság elfogadható mércéjét nem éri el, pedig lehet, hogy érdemes lett volna a vállalkozást továbbfejleszteni ebbe az irányba, akár az esztétikum rovására is. Ez utóbbi pedig azért különösen hangsúlyos, mert alapjában véve rendkívül impozáns, esztétikus kiadványról van szó. Mindazonáltal az, hogy a kötetben ugyanannyi a képekkel és idézetekkel telített oldalszám, mint a rendes szöveges oldalaké, talán kissé könnyelmű megoldás. Annál is inkább, mert az ilyen kötetek kiadásának költsége másfélszer, kétszer vagy még többször annyiba kerül, mint egy pusztán szöveges könyv elkészítése. A képek és idézetek helyébe részletesebb életrajzok, teljes biográfiák fértek volna. Az sem feltétlen praktikus, hogy az egyes szellemi tanítók bemutatásával a kötet ábécé sorrendben halad. Ha ez egy ténylegesen több kötetes kiadvány lesz, célszerűbb lett volna, az életrajzok kronológia szerinti bemutatása. Ez a megoldás az olvasónak is könnyebbséget jelentett volna a spiritualitás történetének és az egymással kapcsolatba kerülő spiritualisták viszonyrendszerének átlátása szempontjából.

Ezekkel együtt is a kiadvány és a készítők erényei elvitathatatlanok. Mindenképpen becsülendő az ötlet és a szándék, amelyjel ennek a projektnek az eredményét elénk tárták. A kiadvány mindenki számárra olvasmányos, érdekes, izgalmas, tartalmas élményt jelenthet. A témában járatlan olvasóknak különösen ajánlott átfogó bevezető olvasmányként, a jártasabbaknak pedig lexikális jellege miatt, már csak azért is mert az e témához köthető ismeretek a felvilágosult ember alapvető műveltségének építőköveit jelentik.

Szinay Balázs

 „A mágus csak a beteg gyógyulását és javát tartsa szem előtt, ne a díjazás vagy a fizetség fejében végezze a munkáját. Dicséretre és elismerésre se vágyjon. Ha mindig a jóság ideáljához tartja magát, az áldás sem marad el. A megfelelően gondolkodó mágusok anélkül segítenek a szenvedőkön, hogy azoknak tudomásuk lenne róla – A segítségnek ez a fajtája a legáldásosabb.”- Franz Bardon

Néhány éve találkoztam Franz Bardon szellemiségével és műveivel. Tanításaiban olyan távlatokat nyit meg a magukat képezni vágyóknak, ami nagyszerű, egyszersmind félelmetes. Nézete szerint a valódi okkultizmus és hermetikus mágia tudománya egyedül is elsajátítható, nem kell valamely Társasághoz csatlakozni. Könyvei, szám szerint négy, a tanulás és mágikus fejlődés lépcsőfokain vezetik végig a jelölteket, a tudásanyag egymásra épül, nem kihagyható, vagy behelyettesíthető másik, már jól begyakorolt anyaggal. Bardon ragaszkodik hozzá, hogy a tanítvány lépésről-lépésre haladjon, és apránként sajátítson el mindent. A mágus úgy tartotta, hogy kevesebb elmélettel és rengeteg gyakorlattal, tulajdonképpeni meditációval a mágiatudomány tökéletesen elsajátítható. A könyvek a Tarot kártya bizonyos lapjaira analogizálnak egyébként. Az első könyv, az Igazi beavatás útja, a második A mágikus idézés gyakorlata címmel jelent meg nálunk. Ez egy klasszikus varázskönyv, részletesen leírja, hogy a varázslók által a rituálék során használt eszközök mire jók, hogyan kell őket elkészíteni és hogyan kell őket helyesen használni. Ebben a könyvben jóval több rituáléval találkozhatunk, mint az első könyvben. Harmadik könyvében, mely Magyarországon Az igazi kabbala kulcsa címmel jelent meg, a szerző az isteni tudomány, a szó és a beszéd tudományával foglalkozik. (Kezdetben vala az ige... – A kabbala egy, vagy több isteni eszme megtestesítője, az egyetemes nyelvé, amellyel a mindenség megalkottatott, tibeti nyelven ezt a tudományt tantrának nevezzük) Az elméleti részeket leegyszerűsítve, a köznyelvet beszélők számára is elérhetővé vált a kabbala, ez az ősi, héber eredetű misztérium megismerése a héber nyelv ismerete nélkül. Negyedik, önéletrajzi regényét tanítványa és titkárnője, Oti Votavova írt meg. Ez a Frabato, a mágus. Én annak idején angolul olvastam a regényt, de magyarul is elérhetőek a kötetek könyvesboltokban, és antikváriumokban egyaránt.

De ki is volt Franz Bardon?

Franz Bardon 1909. december 1.-jén a csehországi Opavában született, Viktor Bardon és felesége, Hedwika (leánykori nevén Heroldkova) elsőszülött fiaként 12 testvére volt, legtöbbjük már gyermekkorában meghalt. Felnőtté mindössze négy húga válhatott. Édesapja, aki szintén okkultizmussal foglalkozott, de elakadt egy bizonyos ponton, imádkozott egy fejlettebb lélekért, aki továbbvezeti a fejlődés útján. Imái úgy látszik meghallgatásra találtak, mert fia személyében egy idős és fejlett lélek került a családba, aki nem csak átvette apjától a stafétabotot, de már koragyermekkorától tanítója és útmutatója volt édesapjának a felsőbb mágia bonyolult világában. Jövőbelátó képessége, és rendkívüli megérzései korán megmutatkoztak. Bardon a teljes életét a hermetizmusnak szentelte, mindig szem előtt tartva a felsőbb törvényeket. E törvényekről részletesen olvashatunk a megjelent könyvekben.