Ariam P.: Az Imbolctól a Farsangig

„Vizsgálj meg minden régi élelmet annak rendje szerint. Ennek Imbolc napján kell megtörténnie; kezed, lábad, fejed mosd meg!”  – régi ír intelem

A február hónap jelentősége az ősidőkig nyúlik vissza. Mágikus időszak ez. A kelta örökség részekeként Imbolc néven ismert ünnep, mely természetesen szertartás is. Az Imbolc (kiejtése: imbalk), az egyik legjelentősebb boszorkányünnep, a nyolcból. Úgynevezett boszorkányszombat. A szombatok jelentőségéről talán majd máskor emlékezem meg, most legyen elég annyi, hogy a februári szombat neve Imbolc, vagy Imbolq, melyet a keresztény vallásgyakorlat is beépített szertartásrendjébe. Az Imbolc tehát megegyezik a keresztény gyertyaszentelés napjával, vagyis február 2-val.

Az Imbolc szertartása február 1-jén tartandó, a fény és a tűz ünnepe ez. Legjelentősebb jelképe a gallyseprű, amely a megtisztulást jelképezi. Február hónapban az év sötét felének éppen a közepén járunk, ( téli napforduló és a tavaszi napéj egyenlőség közötti időszak ) a dualista vallás férfi istenének uralkodása idején. Annak is éppen a felénél. Egyben a mátkapárok ünnepe is ez, vagyis az eljegyzések megtartásának hivatalos időszaka.. Ezen felül a költészet és az ihlet ősi ünnepe is, a Rómaiak Lupercalla néven ünnepelték. Birgid istennő, a költészet istennője is, hosszú pihenés után, az első szertartás, melyen erejének teljében visszatér, és a sötétség istenétől átveszi a fénykoronát.

Egy másik, régi magyarázat szerint, az anyajuh ilyenkor ad először tejet, ennél fogva az új és friss termékenység első ünnepe is egyben az Imbolc.

Az Imbolc hivatalos napja  Február 1, és az azt megelőző nap sötétedésekor kezdődik a megünneplése. Mostantól fogva megyünk kifelé a sötét télből, és várjuk, ünnepeljük a közelgő tavaszt, a fény eljövetelét. Személyesen az én kedvenc ünnepem is.

A régi szertarások alkalmával a főpap a gallyseprűvel körbetáncolta a boszorkánykört, ezzel jelképesen minden „rosszat” kisöpört, amire már nincsen szükség. A belső elengedés nagy ünnepe is ez tehát. A szertartás szigorú rendje után az összegyűltek vidám és kötetlen ünnepsége következik, egyfajta téltemető, tavasz üdvözlő, várakozásokkal és új tervekkel teli ünneplés ideje ez. A pogány közösségekben ilyenkor elfogyasztják közösen az otthon készített finomságokat.

Úgy tartja a régi hiedelem, hogy az Imbolckor való jövendőmondás különösen tiszta és biztos.

A gallyseprű mellett jellegzetes szimbólumok még a fehér virágok (hóvirág), a kukorica baba, a magvak ( a termékenység jelképei), a gyertyák és lámpások. ( Ne feledjük, hogy a űz és fény ünnepét ünnepeljük). Ilyenkor készülnek el háncsból a Birgid – keresztek is.

Az Imbolc megünneplése az ír kultúrában a  legjelentősebb.

A Farsang

Hagyományosan Vízkereszttől (Január 6.) a nagyböjt idejéig, hamvazó szerdáig tartó időszak. Január 6-án lebontjuk a karácsonyfát, véget ér az áhítat időszaka, hogy ezzel egy időben megkezdődjék a  lakomák, bálok, udvarlások,  ünnepségeinek időszaka. A középkorban az ünnep buja jellege miatt tiltott mulatságnak számított, az 1400-as években kifejezetten üldözték ezt a télűző, pogány szertartást.  A farsang csúcspontja a karnevál, vagy „farsang farka”, amikor kiűzzük, elzavarjuk a sötét telet, és ünnepeljük a tavasz és fény eljövetelét. Magyarországon nevezetes a mohácsi busójárás.

A farsang nálunk is a korai időktől fogva a párválasztás időszaka, az esküvők megtartásának az ideje, mivel a nagyböjt idején már tiltott dolog az esküvő és a szertelen ünneplése.. Minden bál és táncmulatság lényege a szerelem és az egymásra találás, a hosszú és komor téli időszak utáni első igazi ünneplés, az újjáéledés szertartása. Az utolsó farsangi bál ünnepe hivatalosan a húsvét negyvenedik napja előtti éjszaka.

A magyar farsangi szokások elsősorban német eredetű néphagyományokra épülnek, a szó eredete a német „Fastenschank”szóból származtatható, amely körülbelül annyit tesz, hogy böjti italmérés. Farsangi szokásaink is részben germán ünnepekből származtathatók.

A köztudatban a farsang hagyományosan a jelmezes beöltözést jelenti, a farsangi időszak utolsó néhány napjában tartandó jelmezbál, vagy maszkabál.

Míg Közép – Európában leginkább az ivászathoz kapcsolható farsang szó járja, másutt leginkább karneválnak nevezik ezt az időszakot. A karnevál szó olasz eredetű, feltehetőleg a carnelevare ’hús elhagyása’ (carne ’hús’, levare’felemelni, kisebbíteni, elhagyni’) kifejezésből alakult ki, részben népetimológiás úton. A szóba valószínűleg a Carne, vale! (Isten veled hús!) mondatot sűrítették bele A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ.) szerint. Így alakult ki a ma már nemzetközi szónak számító karnevál szó, mely a XIX. században a magyar nyelvben is meghonosodott. A farsangi időszak mellett jelenti a nagyszabású, utcabálozást,és  jelmezes-kocsis felvonulást is. Míg a karnevál a hús elhagyásához, addig a nagyböjtöt követő újbóli húsevéshez kapcsolódik a magyar húsvét szó.

Torkos Csütörtök

A farsangi időszak különleges napjainak egyike, összefüggésben van a nagyböjttel, nevezetesen az utolsó lehetőségek egyike, amikor a nép kedvére ehet azt, és amennyit, csak akar. A torkos csütörtök ünnepe nemcsak nálunk, de egész Kelet – Európában megtalálható.

Farsangi Fánk

A farsangi fánk elkészítésének szokása szintén az ókorba nyúlik vissza, mind a görögök, mind a rómaiak készítették az évnek ebben az időszakában. A fánkok mai, kelt tésztás alakja az 1400-as évektől fogva ismert, Magyarországon a XVIII. század után vált a magyarországi farsangi hagyományok szerves részévé.

„Tündérek hagyatékán 

Démont űző játékán 

Bujaság hajlékán 

Farsangnak hónapján”

(Pánti Mária – Farsang, részlet)