Száraz György: A lebilincselő védikus irodalom megismertet az ősi földönkívüliek látogatásaival és identitásával
India az ősidők óta közismert spirituális szokásainak
régre visszanyúló tradícióiról.
Ugyanakkor nincs még egy olyan ország a világon, ahol a
földönkívüliek, a veszélyes és magasan fejlett ősi technológiák ennyire
részletes leírásaival találkozhatnánk.
Az
ősi védikus irodalom telis-tele van a világegyetemben élő, különféle emberszerű
lényekről, más és más méretű és formájú repülő szerkezetekről, hihetetlen
űrhajókról, kozmikus városokról és halálos fegyverekről és nukleáris háborúkról
szóló történetekkel.
Vajon ezek csupán az ókori indiaiak élénk
képzelőerejének a szüleményei volnának? Aligha. Az egész emberiség javát szolgálná, ha az intelligensebb tudósok
megfontoltan és objektív módon tanulmányoznák az indiai szövegeket ahelyett,
hogy puszta kitalációként elutasítanák azokat. Oly sokat tanulhatnánk az
univerzum másfajta léformáinak a létezéséről, az eredetünkről, s a
világegyetemben betöltött szerepünkről.
A hinduizmus egyaránt épül mitológiára és filozófiára. A
filozófiai szövegek Védákként és Upanisadokként ismertek. A Véda elnevezés a megismerni jelentésű Vid szógyökből származik. A Védák négy
nagy könyvre oszlanak, melyek a következők: a Rig
Véda, Jadzsur Véda, Száma Véda, és Atharva Véda.
A mitológiai szövegeket az Itihasakban (vagy Itíhasák) és a Puránákban találhatók.
Az Itihasak jelentése
„történetek”, s négy könyvből állnak:
a Ramayana, a Yogavasishtha, a Mahabharata és a Harivamsa címűből, melyek közül
a Ramayana és a Mahabharata a legismertebb.
A Ramayana Rama életét
beszéli el, aki annak az Úr Vishnu-nak a 7. inkarnációja, akinek feladatköreibe
tartozik a világegyetem fenntartása.
A Mahabharata a Kauravák és a Pandavák
között dúló Nagy Háborút meséli el, amelyre Vishnu 8. inkarnációja folyamán
került sor.
A Puránák az inkarnációkra, a
kozmológiára, a teremtésre, a királyok genealógiájára és a különféle
időciklusokra vonatkozó tudást vonultatják fel. A Purana jelentése „ősi” és
összességében 18 könyv tartozik ide. Mindközül a legnépszerűbb Srimad Bhavagata Purana, amely Vishnu
különféle inkarnációival foglalkozik. A Védák és a Puranák kétségtelenül
nagyban hozzájárultak az ősi világ megértéséhez.
Úgy
hiszik, hogy a Bhagavad Purana a Kr.u. 9. században készült el, a Mahabharata a
Kr.e. 5. században, míg a Ramayana a Kr.e. 6. századból való. Mindazonáltal, a
legtöbb indológus egyetért abban, hogy az ősi szövegek olyan eseményeket
örökítenek meg, amelyek jóval idősebbek, mint a történelmi periódusok,
melyekben íródtak.
Úgy gondolják, hogy mind a három szöveg legalább Kr.e.
3000-ig nyúlik vissza.
Mint
azt már korábban említettem, az ősi indiai szövegek roppant jó megoldást
nyújtanak a világegyetemben található életformákkal kapcsolatos megannyi
kérdésre. Kár, hogy a szanszkrit nyelven – India és a hinduizmus klasszikus
nyelvén – íródott indiai szövegek százait még mindig nem fordították le a
világnyelvekre. A védikus irodalom szerint az „Istenemberek” hozták a
szanszkritot a Földre.
Dr. Raghavan, az indiai Madras Egyetem szanszkrit
tanszékének nyugalmazott vezetője, a következőt állította:
„Ezeknek az ősi szövegeknek az ötven évig tartó kutatása
meggyőzött engem arról, hogy más bolygókon is vannak élőlények, továbbá hogy ők
már Kr.e. 4000 évvel meglátogatták a Földet. Repülő szerkezetekről, s még
fantasztikusabb sci-fi-be illő fegyverekről szóló elképesztő információk egész
tömege található a Védák, az indiai eposzok és más ősi szanszkrit szövegek
fordításaiban.”
Egy
másik szaktekintély, Dr. A. V. Krishna Murty, a Bangalore-i Indiai Tudományos
Intézet repüléstan professzora szerint valószínűsíthető, hogy az ősi szanszkrit
szövegek hiteles/megtörtént eseményeket örökítenek meg. A professzor a
következőt mondja:
„Igaz, hogy az ősi indiai Védák és más szövegek az
repüléstanról, űrhajókról, repülő szerkezetekről, és még űrhajósokról is mesélnek.
A szanszkrit nyelvű szövegek meggyőztek engem arról, hogy az ókori Indiában
ismerték a gépek építésének titkát, s hogy azokat más planétákról származó
űrhajókról mintázták.”
Az ókori indiai kultúra szerint nem csupán lehetőség kínálkozott más
világokba tett utazásokra, hanem ez egy nagyon is reális dolognak számított.
Ez magába foglalhatta a más csillagrendszerekbe tett utazást, a magasabb
dimenziókba vagy akár a távolabbi csillagrendszerek magasabb dimenzióiba tett
utakat is.
A hindu mitológia azt állítja, hogy az ősi időkben égi lények érkeztek a
Földre. Ők az emberek között éltek és sokfajta repülő szerkezeteket alkalmazva
közlekedtek. Magukról az emberekről pedig úgy tartják, hogy a
Déváknak – a Ragyogóknak – nevezett fajnak a leszármazottjai.
A Ragyogók a világ minden táján fellelhetők. Ha valóban értesülni szeretnél
a történelem előtti ősi idegenek látogatásairól, akkor a védikus irodalomnál
érdemes kezdened a tájékozódást.
Egyéb információk a dévákról:
A dévák (देव szanszkrit és páli) a buddhizmusban nem emberi
lények, akik rendkívüli képességekkel bírnak, hosszabb ideig élnek és
általánosságban boldogabban, mint az emberek. Azonban a buddhista hagyományban
egyikőjüket sem üdvözítik istenként.
Szinonimák más nyelvekből: khmer tep (ទេព), vagy preah (ព្រះ), burmai nat, tibeti lha, mongol tenger (тэнгэр),
kínai tien ren (天人),
koreai cson, japán ten, vietnami thiên, thai Thevada .
A dévák rendkívüli képességei
A dévák, mivel a buddhista kozmológia szerint más létsíkon élnek,
jellemzően láthatatlanok az emberi szem számára. Úgy tartják, hogy a „látó”
emberek képesek tapasztalni a dévák jelenlétét. A “halló” emberek hallhatják a
dévák hangját, amely szintén egy nem hétköznapi képesség.
A legtöbb déva képes megtévesztő formát ölteni, így meg tudnak jelenni
alacsonyabb létbirodalmak lakói számára. Ugyanezt kell tenniük a magasabb és az
alacsonyabb birodalmak déváinak is, ha egymással szeretnének találkozni.
A déváknak nincs szükségük az emberekhez hasonló táplálkozásra. Bár az
alacsonyabb szinten lévő dévák esznek és isznak, a magasabb szinten lévőknek
belső fényességük által ragyognak.
A dévák hatalmas távolságokat tudnak megtenni rövid idő alatt és repülni is
képesek – bár az alsóbb birodalmak déváinak ehhez néha varázs eszközre is
szükségük van, mint például a repülő szekerek.
Dévák fajtái
A déva kifejezés lények egy osztályát jelöli a születési
körforgás hatos ösvényén. Ezek egészen eltérő lények is lehetnek, amelyeket az
életeik során begyűjtött érdemeik szerint rangsorolni lehet. Az alacsonyabb
osztályban lévő dévák természete jobban hasonlít az emberekére, mint a magasabb
osztályokban élő déváké. Amint a dévák felélik érdemeiket és pozitív karmáikat,
emberként vagy alacsonyabb birodalmak lakóiként születhetnek újra.
A dévák háromfajta osztályba kerülhetnek attól függően, hogy az univerzum
mely birodalmába (dhátu) születtek. Az Árúpjadhátu déváinak nincs
fizikai formája és elhelyezkedése és ők az alak nélküli dolgokon való
meditációban élnek. Ezt haladó meditációs szinttel érték el egy előző életben.
Ők semmilyen kapcsolatban nem állnak az univerzum többi lényével.
A Rúpadhátu déváknak van fizikai formája, de nincs nemük és
szenvedély-mentesek. Számtalan „mennyországban” vagy déva-világban élnek,
amelyek a Föld felett rétegekben rakódnak egymásra.
Ezeket öt fő csoportra lehet osztani:
- Suddhávásza: az itteni dévák
aAnágámik újjászületései, azoké a gyakorlóké, akik már majdnem
elérték az arhat szintet). Ők a buddhizmus védelmezői a Földön.
Ezek közül a legmagasabb világot úgy nevezik, hogy Akanistha.
- Brhatphala: az itteni dévák a
negyedikdhjána nyugalmi tudatszintjét érték el korábbi életükben és
ezen a tudatszinten maradnak.
- Subhakrtszna: az itteni dévák a harmadik
dhjána boldogságában időznek.
- Ábhászvara: az itteni dévák a második
dhjána boldogságában időznek.
- Brahmá: az itteni dévák (vagy
egyszerűenbrahmák) az első dhjána boldogságában időznek. A többi dévánál
őket jobban érdekli az alattuk lévő világ, amelybe olykor tanácsadással be
is avatkoznak.
A fenti déva-világok mindegyike több szintre van felosztva, de az egy
csoporton belüli dévák képesek egymással kommunikálni. Az alacsonyabb szintek
csoportjainak még sejtése sincs a felsőbb csoportok létezéséről. Emiatt egyes
brahmák olyan büszkévé váltak, hogy azt képzelték magukról, hogy ők alkották az
alattuk lévő világokat – ugyanis ők hamarabb keletkeztek, mint azok a világok.
A Kámadhátu dévái hasonlítanak az emberekhez, azonban
nagyobbak. Hasonló életet élnek az emberekhez, bár hosszabb ideig élnek és
általánosság szerint elégedettebbek is. Néha igen elmerülnek az
örömszerzésekben. Erre a birodalomra gyakorolja legnagyobb hatását a
démon, Mára.
Kámadhátu magasabb szintjein négy lebegő mennyország van, amelyek
függetlenek az alacsonyabb világok viszályaitól.
Ez a négy birodalom a következő:
- Parinirmita-vasavartin: luxusban élő dévák, ide
tartozikMára is;
- Nirmánarati
- Tusita: köztük a
jövőbeliMaitréja (őket nevezik „elégedett déváknak” is);
- Jáma(vagy az „órák dévái”)
A Kámadhátu alacsonyabb szintjein élő dévák az univerzum közepén
lévő Meru-hegy különböző részén élnek. Ők még szenvedélyesebbek, mint
a magasabb szintű dévák, és nem csak élvezik az életet, hanem harcolnak és
viszálykodnak is. Ezek a világok:
- Trájasztrimsa: a Meru-hegy csúcsán élnek az
olimposzi istenekhez hasonlóan (más néven ők a “33 dévái”).
UralkodójukSakra.
- Csáturmahárádzsikakájika: köztük a föld négy sarkát
őrző királyokkal. Legfőbb királyukVaisravana. Félisteneik között
vannak kumbhándák,gandharvák, nágák, jaksák,
és garudák.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/
Fordította és szerkesztette: Száraz György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése