Énok, avagy az Ó Testamentum apokrif írásai

„1. És azokban a napokban a föld visszaadja majd, amit rábíztak, és Seol is visszaadja majd, amit kapott, és a pokol visszaadja majd, amivel tartozik. Énok könyve 51.1”

Nem vérivók, de ők vezettek el hozzá. Énok, vagy Henóch, vagy Énoch az írnok, az, akiről ma mesélni szeretnék nektek. Nevének írásában én maradok Énoknál. Látomásai minden keresőnek ajánlottak, története valahol ott végződik, ahol Noé története elkezdődik. Énok könyve olyan korai keresztény irat (vagy kései zsidó), melyet eredetileg héber, illetve arámi nyelven vetettek tekercsre. Kimaradt írások a kanonizálások során, de semmivel sem kevésbé érdekesek, vagy értékesek. Pszeudepigráfus könyveknek, vagy köznyelven népkönyveknek vannak kikiáltva, de szerintem a tartalom belefér a mitológiába és az angeológiába is. Egyfajta vízválasztó a szellemvilág, és a monoteizmus között, ahol még a szellemek, és démonok nem voltak annyira persona non gráták, mint a későbbi keresztény iratokban. 

Az Énok könyvéből jórészt töredékek maradtak ránk, latin és görög nyelvből fordítva. Az egyetlen teljesen megmaradt tekercs az etióp nyelvre lefordított változat. Keletkezésének ideje i.e I. század és az i.e II. század közé tehető. Ez tehát Énok próféta hagyatéka. 

Egyfajta Jelenések Könyve, a bukott angyalok, engedetlen csillagok büntetési helyének részletes bemutatásán keresztül jutunk el a Választottak, a bűnösök és az igazak eljövendő sorsáig. Énok megpróbál közbenjárni a bukott angyalok és engedetlen csillagok büntetésének enyhítésében, de az őt kísérő angyal rendre elmagyarázza a bűnhődések szükségességét. 

Az angyalok, akik megkívánták az emberek hús-vér létét, és a test gyönyöreit, alábuktak, hogy az emberek asszonyaival háljanak, és fél-angyalokat (Nephilimeket) nemzettek, ezáltal elnémultak a Szellemek Ura előtt. Az embereket tévútra csaló angyalok büntetése különböző, a tűz és víz elemek nagyon hangsúlyosak az egész írásban, és előkerül a jó öreg kén is persze. Mikháel angyal Énoknak tett nyilatkozata a titkokat feltáró angyalokról: „ Ez a büntetés az, amellyel az angyalok bűnhődnek, bizonyosság a királyoknak és hatalmasoknak, akik a földön uralkodnak”.
Énok végül felvételt nyer a mennyekbe, és elragadtatásának részleteit saját tollából olvashatjuk:
„70.3 És Mikháel angyal – egyike az arkangyaloknak – megfogta jobb kezemet, felemelt előrevezetett a titkok közé, és megmutatta nekem az igazságosság minden titkát.
70.4 És megmutatta a menny széleinek minden titkát, a csillagok és fényes égitestek összes kamráit, ahonnan kijönnek a szentek színe előtt.

70.5 És elragadta szellememet az egek egébe, és olyannak láttam azt, mint egy kristályokból épült házat, és a kristályok között élő tűznek nyelvei voltak.” 

A negyedik könyv, Az álomlátomások könyve. (83-90) Az első az özönvízről szól, a második áttekinti a választott nép történetét Ádámtól a Makkabeusokig. Szimbolikus állatalakokban elevenedik meg a történelem, végül megjelenik a nagyszarvú fehér bika, a messiás. A pogányok Jeruzsálemre támadnak, de nem bírnak vele, elnyeli őket a föld. A bukott angyalok és a hitehagyott izraeliták ítéletre jutnak. Az igazak föltámadnak, eljön az Új Jeruzsálem, a messiási kor, az életben maradt pogányok behódolnak. 

Az ötödik könyv, Énok levele (91-105). Ebben megtalálhatók a próféta figyelmeztetései gyermekeinek. Szót ejt az eljövendő apokalipszis heteiről. Érdekessége számomra, hogy ugyanúgy hét hétre osztja a végkifejletet, mint a Jelenések könyve. 

„Hetedikként születtem az első héten, amikor (még) igazságosság és hűség uralkodott. „
Az apokalipszis részletes leírása mellett olvashatunk intelmeket és figyelmeztetéseket is.
A hatodik könyv, (106-107) Noé születésének könyve. Énok fiának, Matuzsálemnek az unokája, vagyis Noé, Énok dédunokája, aki túléli majd az özönvizet, de azt a történetet mát mindannyian ismerjük.
A hetedik, egybe legutolsó könyvet Énok a fiának írta, és azoknak, akik majd őutána fognak következni. Azoknak, „akik amióta beléptek az életbe, nem a földi ételek után vágyódtak, hanem testüket mulandó leheletnek tartották, és ennek megfelelően éltek. Az Úr sokszorosan próbára tette őket; de szellemeiket tisztának találta, úgyhogy dicsérhetik az Ő nevét.”

Énok könyve egy rendkívül jó korrajz, megismerhetjük belőle a csillagászat tudományának akkori teóriáit, megtudjuk, hogy milyen fémeket ismertek, és miként vélekedtek Istenről. A könyv legelején Énok még nem Úrnak hívja Istent, hanem a Szellemek Urának. A könyv végére már teljesen a ma is ismert Úr megszólítással találkozunk. Ennyit számít egy évszázadocska akkoriban.
Számtalan nyelven és helyen készültek irodalmi művek és filmek Énok könyvéről, vagy más néven a qumram tekercsekről, hazai pályán Hamvas Béla tollából is olvashatjuk. Íme, egy részlet a bevezetésből: 

’Henóch Seth nemzedékéből származott, a Felvigyázók és az óriások által megrontott emberiségben ő volt az egyetlen, akinek az Ég Urával kapcsolata volt, s akit meg lehetett bízni azzal, hogy a tisztátlanságba merültekért könyörögjön. Egyedül Henóch őrizte meg szívében az emberben levő égi szikra tisztaságát s így egyedül ő volt méltó és képes arra, hogy az Úr színe elé lépjen. Henóch apokalypsisének megértését itt kell kezdeni. A próféta könyvét nem azért írta, hogy megborzasszon és rettegést keltsen. Amit írt, az a szellemvilág akarata s ezt közli az emberiséggel. Azoknak, akik meg akarnak tisztulni, az utat mutatja meg; azoknak, akik szenvedélyeikben elvakultak és a vétkekben elsüllyedtek, feltárja az ítéletet. A második szó, amit Henóch könyvében meg kell érteni, hogy mit jelent: az angyal. Az angyalnak Henóchnál két neve van. Az egyik: angolos – angyal. A másik: egrégoros, szó szerint annyi, mint Éber, de annyi is, mint Felvigyázó. Az angyalok és az Éberek, mint Dionysos Aeropagita őskori hagyományok alapján írta: "hirdetők, akiknek feladata, hogy Isten hallgatásának értelmét a világgal közöljék. Az angyalok fénytestű lények, akik a 4 világnak hirdetik azt, ami az adyton-ban van." Az adyton a nyilvános szertartás ellenkezője: a belül lejátszódó mélységes misztérium. Az angyalok ezeknek a néma, Isten hallgatásába burkolt misztériumoknak hirdetői és kinyilatkoztatói. A Biblia több helyen Ben Elohimnak, Isten fiainak nevezi őket…”

Nephilim

A Nephilim héber eredetű szó, egyes értelmezések szerint a jelentése „Óriás”, vagy jelenthet még „Bukottat” is, egyes görög nyelvű fordításokból ezt a jelentáést tulajdonítják neki. Az írás szerint az angyalok egy csoportja fénytestét hátrahagyva, szilárd testet öltött, és feleséget vett az emberek asszonyai közül. „ Az egy igaz Isten fiai észrevették, hogy az emberek lányai gyönyörűek” (Genesis 6:2)

Ennek a természetellenes egyesülésnek a gyümölcsei nem voltak átlagosnak mondható emberek. Óriási termetűek voltak, zsarnoki természetűek és erőszakkal árasztották el az addig békés Földet. A Biblia úgy írja le őket, mint hatalmas, és erős teremtményeket, akik nagy hírnévre tettek szert a régi időkben. Valódi örökségük a Földön megfoganó erőszak és félelem. Ők tehát a Nephilimek, Isten fiainak embertől született leszármazottai. Ezek a leírások mind benne vannak a Genesisben. (6)

Egyes összeesküvés elméletek napjainkban is keringenek a világhálón, miszerint a Nephilimek leszármazottai ma is köztünk járnak, nem pusztultak el az Özönvízben. Vannak, akik szerint más bolygóról származó idegenek, és vége-hossza nincs a találgatásnak. A Károli féle Bibliában nem található meg ez az a direkt utalás, és az idők során az Isten fia kifejezést inkább használták az emberre, így zavart keltő lehet némely magyarázat. A korai írásokban, mint például az Énok könyvében, egyértelműen az angyalokat jelöli ez a kifejezés.

Az arkangyalok, és pozícióik

1. Uriel, aki a világ és a Tartarosz (a halál utáni örökös kín, szenvedés és bűnhődés helye, avagy a pokol legmélyebb bugyra)

2. Rafael, egyike azoknak az angyaloknak, akik az emberi szellem felett őrködnek

3. Ráguel, ki büntetést mér a világra, és az égitestekre

4. Mikhael, aki a káoszt vigyázza, és az emberiség jobbik felének őrző angyala

5. Szarákiel, a vétkes lelkek ügyelője

6. Gábriel, ki a Paradicsom felett áll, és a Kerubok engedelmeskednek neki

7. Rémiel, akit Isten azok fölé rendelt, akik majd feltámadnak, ha eljön az idő
Ők tehát az örökös őrzők, mennyben, pokolban, és itt, az árnyékvilágban egyaránt. közülük négyen, Mikháel, Gábriel, Uriel és Ráfáel intézett közbenjáró imát a Nphilimek, és a vérfertőzés ellen, ami bemocskolta a földi paradicsomot. (Énok, 1.9)

„Elviszlek oda, ahová akarod, de utána ott kell, hogy hagyjalak” (Terry Pratchett)

Pánti Mária