Ipolyi Arnold és a MAGYAR MYTHOLOGIA
Istenek,
szellemek, boszorkányok, tündérek, óráiások, lidércek, bűbájok, mágusok,
bölcsek, jósok, sárkányok, végzet, sors, lélekvándorlás… – a magyar ősvallás
vonatkozásában ezekről vajmi keveset hallhattunk, hacsak nem érintőlegesen a
magyar népmesék által. Pedig Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, az MTA igazgató
tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a törökszentmiklósi templom plébánosa
1854-ben az akkor rendelkezésre álló források alapján máig irányadó munkát
állított össze róla Magyar mythologia címmel. Döbbenetes alapossággal megírt,
mintegy 600 oldalas kötetét a kutatástörténet ezidáig nem tudta felülmúlni.
Sajnálatos tény, hogy bár kötetét kiindulópontnak szánta a magyarság
antropológiájának iskolai oktatásához, ebben a mai napig nem történt érdemi
előrehaladás, így maradhatott műve tulajdonképpeni klasszikus.
Ezzel együtt megjegyezhetjük: ha valakit érdekel a téma forrásmunka, ebből
fakadóan tájékozódási lehetőség van (beleértve azt is, hogy a szerző a kötet
Kútfő című fejezetében részletesen tárgyalja saját forrásait is) – hiszen
nemcsak más népeknek és kultúráknak van lenyűgöző ősisége és mitológiai
hagyománya, de nekünk is!
Bár nem hivatalos formában, a Magyar mythologia eredeti
változatának befényképezett verziója elérhető, olvasható a google books
felületén:
Természetesen a korabeli nyelvezet miatt nem egyszerű olvasmány, de némi
elhívatottsággal kifejezetten érdekfeszítő élmény.
Ha valakit feszélyez az internetes olvasás, a kötet reprint
kiadása megvásárolható például a Bookline oldalán keresztül is, ezzel az
ajánlóval:
„Közel másfél évszázada annak, hogy Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia című
akadémikus stílusban íródott műve megjelent. A kutatók és az érdeklődők számára
ma is kiváló forrásmunka, úgy a pogány magyarok ősvallása, mitológiája és azok
vallási hite és szertartásai tekintetében. Teljesebb mű a témáról azóta sem
született. Nincs a magyar tudományos irodalomnak még egy olyan műve, amelyről
későbbi kutatók kevesebb elismeréssel írtak volna, de amelyből legtöbbször a
forrás megnevezése nélkül többet merítettek, mint Ipolyi Magyar mythológiája. A
magyarok ősvallását keresve a szerző megalkotta a folklór-néprajz alapjait.”
Ugyanakkor, ha nem akarnánk ilyen mélységekben és alapossággal
elmerülni a témában, viszont megbízható forrásból, hozzánk időben közelebb álló
szerző által tájékozódnánk, érdemes utánanéznünk Kiszely István munkásságának,
aki újabb rendszerező munkát végzett. Ennek jó példája az Ősmagyarok hitvilága
című tanulmánya, mely igényes kiindulópontot nyújt a témakörben:
Szinay Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése