Irodalmi hírek, csak úgy Karinthysan

A kortárs irodalomtudomány végre megfejtette, hogy ki is az a Karinthy Frigyes.

Nemrégiben – talán még emlékszünk rá –, kutatócsoport alakult, melynek feladata nem kevesebb volt, mint Karinthy lényének teljes körű és végérvényes felkutatása.

Miután a tudomány belátta, hogy a korábbi gyermeteg módszerek, mint a szerző írásainak elemzése, a környezetében élők és rokonai kikérdezése, az alapos könyvtári kutatómunka, valamint a folyamatos konferenciaülések nem hozhatnak minden szempontból kielégítő és megcáfolhatatlan eredményeket, mert egy Karinthyt nem kigondolni kell, hanem egy Karinthyságot élni, elfogadni vagy elutasítani lehet…, végül belebújtak bőrébe, leélték életét, leírták műveit, együtt életek rokonaival, sőt utazást tettek a szerző koponyája körül is. Az expedíció a legelső sajtóközlemények tanúsága szerint eredményre vezetett.

A vita tárgyát már csak az képezi, hogy a kutatásban részt vett öt fő által nyert, egyéni nézőpontok alapján lejegyzett és értelmezett eredményeket miként is hasznosítsák, hogyan rakjanak belőle össze egy egész Karinthyt, illetve, vita tárgya továbbá az is, hogy nem-e élték le túl gyorsan életét, írták meg műveit és így tovább... A fenti részletkérdésektől eltekintve, egyben minden résztvevő biztos: ő, mint Karinthy egyszervolt egyötöd része, tudja ki az a Karinthy, e közlést pedig tudományos ténynek fogadhatjuk el. A Karinthyról szóló újabb, realisztikusabb életrajzi munkák publikálása tehát, még ha öt irányból is, hamarosan új lendületet vesz.

Csak megjegyezzük, hogy a kiszivárgó információk alapján az alanyok nem is bánják, ha mégis kicsit más és ötféle lesz az a Karinthy, és a tudomány megelégszik a részleges reprezentációval, elvégre ez a Karinthy egyötöd részében is majdnem teljes a többiekhez képest, a nyájas olvasóközönség pedig úgysem mutat igényt a teljes, minden kétséget kizáró tudományos alaposságra. Neki elég a maga Karinthyja, vegyítve olykor e képet egy kicsit a szájába adott pillanatnyi, relatíve egzakt látleletekkel.

***

Nem/ez/is néven újabb nagyreményű irodalmi lap indul, ugyanazzal a naiv szándékkal, mint a többi. A szerzőknek itt sem kell egyebet tenniük, mint amit máshol sem tesznek, e mellett kivételes szerepelési lehetőség biztosított, kedvező, egyénre szabott díjszabással. Fő célunk, hogy megint egy helyre gyűjtsük azokat, akiket már mások is egy helyre gyűjtöttek, de mi bizony máshogy csináljuk. Nem beszélve arról, hogy a szerző biográfiájában jól mutat, ha minél több, ugyanazon személyekből álló, de más néven futó társaság előtt szerepel. Valódi közönséget extra szolgáltatásaink keretében, szintén díjszabás ellenében tudunk biztosítani. Várunk minden kedves érdeklődőt!

***

5 évfolyam után befejezte tevékenységét a Bitang emberként ismert irodalmi és közéleti folyóirat. A döntést azzal indokolták, hogy a közönség túlságosan egy emberként gondolt a folyóiratra. Innen kapta gúnynevét is: Bitang ember, mivel eredeti neve Az aranykor és az Őrzők volt. A szerkesztőség tagjai elismerték, hogy valóban szeretik a csapatmunkát, sőt sajátos perverzióik egyike, hogy egymást segítve dolgoznak, ugyanakkor az általánosítás ellen egyértelműen hangot emelnek, mivel mindnyájan másképp bitangok, vagyis őszinték, becsületesek, szorgalmasak, jóhiszeműek és tisztelettudók. A folyóirat arról vált hírhedtté, hogy oldalain rendszeresen az emberiség felemelkedését szolgáló, tartalmas, elgondolkodtató cikkeket közölt nagy tudású és az emberiség javát szolgáló szerzőktől. Innen a (gúny)névadás, és ez okozta végül vesztét is.

***

Megtartotta szokásos éves ülésezését az LLSZ, vagyis a Laptulajdonosok Látszólagos Szövetsége. Az ülésezés a megszokott módon, és megint csak két ülésben zajlott. Az első ülésen – tiszteletben tartva a hagyományokat –, senki nem jelent meg. A másodikon a harminc meghívottból tiszteletét tette öt, akiket az elnöknek sikerült megfélemlítenie, vagy akik annyira megsajnálták őt évtizedek óta tartó szélmalomharcáért, hogy végül kötélnek álltak. Az ülésen megállapították, hogy az irodalmi élet helyzete kétségbe ejtő, valamint azt, hogy ezt tulajdonképpen ők okozzák azzal, hogy mindenki csak a saját pecsenyéjét hajlandó sütögetni és fennmaradó erejükből maximum érdekkapcsolatokra futja. Mivel megváltozni egyik sem akar, a problémára nem találtak egyéb megoldást, minthogy minden marad a régi. Éppen ezért, miután mindenki jóllakott a büfében, lelkiismeretesen kiígérgette magát, vigyorogva lepacsizott irigyeivel és az érdekkapcsolatokat rendben találta, elégedetten hazamentek.

***

Füstmérgezést kapott a neves író Füst Milán közeli rokona, Láng Boglya. Ahogy lapunknak nyilatkozta:

– Milánhoz hasonlóan magam is mindent egy füst alatt akartam elintézni. A család nyomására nekifogtam egy kisregény megírásának és mivel hallottam, hogy az átlag író egy 3-4 oldalas szöveg megírása közben körülbelül 20 darab cigarettát szív el, felgyorsítandó a munkafolyamatot, párhuzamosan egy karton cigarettára gyújtottam rá. Előzetesen ugyanis nem találtam arra vonatkozó feljegyzést, hogy egy pincelakásban ilyet ne lehetne tenni. Tapasztalatomból adódóan később javaslatot tettem az OLDSZ-nél (Országos Lánc-Dohányosok Szövetsége), hogy a továbbiakban legyenek kedvesek a cigarettásdobozokon feltüntetni a dohányzó helység méreteire vonatkozó irányszámokat.

Szinay Balázs