Szinay Balázs: Verséneklők „Tiszta szívvel”
József Attila „Tiszta szívvel” című költeménye mára kultvers. Így annak megzenésített változatai is külön témakört alkotnak.
Habár Horger Antal egyetemi
tanár „…a ’Szegedi Új Nemzedék’ című lap vasárnapi számában megjelent kritikák
hatására magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében közölte vele
a bölcsészeti kar álláspontjaként feltüntetett magánvéleményét, miszerint a
’Tiszta szívvel’ című verse miatt az egyetem nem látja szívesen többé hallgatói
között”, a szerzemény később mégis a középiskolai irodalom tananyag szerves
részévé vált. Különlegessége, időtállósága éppen abban áll, hogy a maga
szuggesztív módján megszólalva hosszan tartó nyomot hagy az emberben. A
szuggesztió kulcsa ez esetben a költő hangja, hiszen bár ő közöl velünk verset,
mégis úgy érezzük, sorai által mi találunk megértésre. Kiemelten igaz ez a
verssel teenager korában találkozó olvasóközönségre, mely a találkozás élményét
úgy élheti meg, hogy állandó útkeresése, önmaga újradefiniálása közepette
valaki visszaigazolja számára azt, amit ő legbelül érez: a világgal szemben
érzett haragját, magányérzete létjogosultságát, valami, a jelenlegi külső
körülményeknél tisztább, magasabb rendű megsejtését, annak folytonos kutatását,
ami végtére is belőlünk fakad, de a világból is várjuk visszatükröződni. Aztán
a vers végül fel is oldoz, megalkuvást nem tűrően sugallja, hogy ezért az
érzésvilágért nem feltétlenül magunkat kell hibáztatunk (ahogy azt a környezet
gyakorta közvetíti felénk), és bármi is történjék, köszönjük, mi a magunk
igazságérzetével maradunk tisztelettel „Tiszta szívvel”.
Később ez a létélmény
visszatérhet felnőttkorunkban is, különösen, ha a művészetek valamely ágával
próbálkozunk. Szívvirágaink nevelgetésének és leleplezéseinek gyakori
kísérőjelensége a meg nem értettség, és az el nem ismertség érzése.
Így nem csoda, hogy a
költemény megannyi dalnokot ihletett meg. A „Tiszta szívvel” megzenésített
változatainak gyakorlatilag vége-hossza nincs. Készített már a szövegből dalt a
Kávészünet, a Hétköznapi Csalódások, az Ismerős arcok, a P. Mobil, a Pokolgép,
Kalapács József, a MásKép, az Omen, a Kicsi Hang, a Nemzenekar, a Hunnia, a
Sebő együttes, az FLB, Orszáczky Jackie, a Vadkerti Imre / Zsapka Attila / Sipos
Dávid trió, a Szkítia, T. Danny, a Kex, a Kérdőjel, BodnRock, és még nagyon
sokan mások. Az egyes feldolgozások erényeinek vagy hiányosságainak külön
részletezésére most nem térek ki, csak annyit jegyzek meg, hogy a mennyiségi
tényező ellenére a minőséget mégis úgy kell értékelni – nemcsak az én
véleményem, de az egyes felvételekhez érkezett reflexiók alapján is –, hogy
nagy nevek ide, nagy nevek oda, a szöveget nagyon kevesen tudták ezidáig hűen,
átélhetően, igazi ráérzéssel visszaadni. Hozzá kell tenni: nem is egyszerű, sőt
inkább zavarba ejtő feladat. Mint ahogy az is, hogy az elérhető felvételek
közül így melyiket / melyeket lehetne a hallgatóság figyelmébe ajánlani.
Hosszasabb töprengés után a
professzionálisabbnak számító formációk próbálkozásai közül a MásKép zenekar
felvételét ajánlom a figyelmekbe, hozzátéve, hogy a dal hátrányának az egyes
verssorok között felbukkanó aláfestő / színező muzsika túlzott jelenlétét
találom – ahogy én látom, inkább ki-kihúznak a hangulatból, minthogy benne
tartanának:
A
legügyesebbnek mondható adaptációk – szerintem – viszont gyakorlatilag névtelen
előadók feldolgozásai által láttak napvilágot. A fiatal kor, a
tapasztalatlanság és kiforratlanság ellenére ezekben értem tetten azt a fajta
természetességet, őszinteséget, mely számomra hitelessé, átélhetővé teszi
ezeket a dalváltozatokat.
Az egyik ilyen a TBF
diákokból álló csapatának szerzeménye:
A
másik pedig az Ákos+Jani akusztik formációként szereplő duó előadása:
A youtube-on persze mindegyik korábban említett formáció változata
megtalálható, lehetőséget adva ezzel az elmélyültebb összehasonlításra, saját
kedvencünk kiválasztására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése