Ariam P.: Utazzunk Magyarországra, avagy nem minden Dracula, ami annak látszik

„Találkoztunk, beszélgettünk, és isteni volt, de aztán felkelt a nap, és megvilágította a valóságot." (Vámpírnaplók)

Szinay Balázs cikkét olvasva kedvet kaptam én is, hogy magyar vonatkozású démonokat szelídítsek, Ipolyi Arnold nyomdokában, de nem tőle merítve. Az ő munkája mindenki számára hozzáférhető, ahogy Balázs is rámutat írásában. 

Félbehagytam tehát erre a keddre szánt cikkemet, és lekaptam a polcról Theresa Bane Encyclopedia of Vampire Mythologhy című könyvét, hogy megtudjam, vajon mit tudnak mások a mi, magyar mitológiánkról, mondáinkról, hiedelmeinkről. Bizony, nem keveset. Ebből az enciklopédiából merítve, de hozzáadva a magam tudását is hoztam ma egy csokor, magyar entitást, természetesen a sötét oldalról. Mégiscsak a mi kutyánk kölykei. (He-he – a szerk.)

Farkaskoldus

Magyarország ősi mítoszai között egyáltalán nem elszigetelt a vérfarkasokról és vámpírokról szóló mese. A szájról szájra adott történetekben néha ez a két kreatúra keveredik. Végül is miért ne? Ha például egy vérfarkas, aki beleeszik egy kivégzett bűnös lélek húsába, az holtából felkelve szintén elég harapós kedvében lesz, ez nyilvánvaló. Nos, ezek az ily módon holtukból feltámasztott bűnös lelkek a Farkaskoldusok, és az élők vérével táplálkoznak, akár csak a vámpírok. De nem ez a Farkaskoldus egyetlen erőssége. Ha leszáll az éj, előjön barlangjából, és macska, kutya, vagy kecske alakját öltve belopakodik a faluba, áldozatai így az utolsó pillanatig gyanútlanok maradnak. A megharapott emberek nem halnak meg, annyit nem iszik belőlük, viszont mikor legközelebb lemegy a Nap, már ők is a sötétség szolgái lesznek. A könyv tanulsága szerint, ha minden galád trükkje ellenére felismerjük a Farkaskoldust, számtalan módja van annak, hogy hogyan pusztítsuk el. Az a legegyszerűbb, ha elégetjük a testét, és a hamvait szentelt vízbe szórjuk. Ha nincs kéznél szenteltvíz és gyufa, akkor üssünk szöget a fejébe és a szívébe, ennek hatására a test bizonyosan lángra kap, és hamuvá ég. Itt pár, még ennél bizarrabb módot is taglal a könyv a Farkaskoldus kiiktatására, de bármilyen bonyolult is legyen a procedúra, utolsó lépésként mindig a hamuvá égetés javasolt.

Lidérc

Ez a vámpírszerű kreatúra nagyon hasonlatos az Incubus, illetve Sukkubus megjelenési formájához, attól függően, hogy hímnemű, vagy nősténydémonról van-e szó. Ugyanúgy álmában telepedik rá megigézett áldozatának mellkasára, és elszívja az életenergiáját és vérét, legtöbbször szexuális aktust kezdeményezve. (Innen ered a másik, ritkábban használt elnevezés, a Nyomódémon – a szerk.) Ezt nyilvánvalóan úgy éri el, hogy gyönyörű nő, vagy férfi képében „ül” rá az emberre, aki legtöbbször azt hiszi, hogy álmodik. Ne feledjük, hogy az kiszemeltek egyfajta különös lázálom hatása alatt állnak és nem urai a saját testüknek. A lidérc „meghívása” kétségtelenül nagyon érdekes, és a következőképpen történik: Nem kell hozzá más, csak fogjunk egy fekete tyúkot, és addig tartsuk szorosan a hónunk alatt, míg nem tojik. Az ily módon kierőszakolt tojásból fog kikelni a lidérc, aki szót fogad gazdájának, a boszorkánymesternek. (Ez a tojás nem azonos a démontojással – a szerk.) A megszelídítetett lidércekkel gazdáik gyakran kincset is kerestetnek. A Lidérc is alakváltó, mint a Farkaskoldus, de legtöbbször csirke alakját ölti, esetleg olyan emberét, kinek egyik lába helyén csirkeláb nőtt. Teremtője könnyűszerrel be tudja fogni ház körüli munkákra is, pontosan hajtja végre az egyszerűbb utasításokat. Ha elvégzi a munkát, türelmetlenné válik, s folyton szekálja gazdáját újabb, és újabb feladatokért. Levakarhatatlan. 

A lidérceket úgy tudjuk otthononkun kívül tartani, hogy lefekvés előtt egy fokhagymafüzért helyezünk el hálószobánk ajtajának kilincsén. Kiiktatása szintén könnyű, persze csak annak, aki tudja, hogyan kell. Számára megoldhatatlan feladattal kell megbízni, ilyenekkel például, hogy vágjon le számunkra egy végtelen hosszúságú kötéldarabot, vagy dehidratáljon púderré egy pohár vizet. Ez a kicsiny kreatúra minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a feladatot jól elvégezze, végül zavart lesz és szó szerint idegrohamot fog kapni, ez okozza halálát.(Eltérő nyelvterületeken találkozhatunk a Lúdvérc elnevezéssel is, ugyanazt a lényt takarja.– A szerk.)

Lüdérc

Van egy vámpírunk, aki az éjszakai égbolton hulló csillagként is megpillantható, ő nem más, mint a Lüdérc. Zsákmánya főleg frissen megözvegyültekből áll, és az elhunyt alakját öltve egyszerűen hazamegy, és úgy tesz, mintha csak tetszhalott lett volna. A család ilyenkor annyira megörül a hazatértnek, hogy nem kérdezősködik tovább, így a Lüdérc szép lassan beilleszkedik átmeneti családjába. A történetek végei minden esetben ugyanazok, mint az Incubus-Sukkubus történeteké, így nem is részletezem.

Nora (Nor-ah)

Van egy különleges, humanoid vámpírunk is, ő nem más, mint a Nora. Láthatatlan teremtmény, de (kopasz férfi alakját képes ölteni, és tisztességtelen, vagy törvénytelenül élő nőket, gyakran prostituáltakat látogat meg éjszakánként. Vérrel és anyatejjel is táplálkozik. A nyakban, vagy melltartóban hordott fokhagymafüzér védelmet nyújt ugyan a Nora támadása ellen, de a legegyszerűbb módja annak, hogy elkerüljük a vele való találkozást, ha tisztességes életvitelt folytatunk, és mellőzzük a paráználkodást.

Nosferat (A tisztátalan)

Átszelve Közép-, és Kelet – Európát, könnyen belebotolhatunk, az egyik legismertebb entitásba, a Nosferatba. (vagy, ahogy még inkább ismerjük a románosított változatába, Nosferatu-ba – a szerk). A régióban élő szinte összes nép folklórjában van erre a lényre utalás, tehát az eredete meglehetősen régi lehet. Sokféle nép szerint természetesen sokféle módja lehet annak, hogy valaki egyszerű földi halandóból Nosferatuvá legyen. Ilyen például, ha szerencsétlenségünkre a hetedik fiú hetedik fiaként látjuk meg a napvilágot, vagy ha születésünkkor rajtunk van a magzatburok (burokban született – a szerk,), de néha elég az is, ha édesanyánk nem evett sót a terhesség alatt, de még inkább, ha szegény véletlenül vámpírt látott a terhessége alatt. Ezzel a névvel illette a babonások hada a törvénytelen szülők törvénytelen gyermekeként világra jött újszülöttet is, ez a motívum már nyilvánvalóan a kereszténység elterjedése utáni időszakból származó történetekben jelenik meg, mintegy a gonosz megszemélyesítéseként. 

A Nosferatu lehet hím, vagy nőstény, és megjelenésének szintén vannak szexuális vonatkozásai is. Jöttére röviddel éjfél után számíthatunk, akkor kel ki a sírból, hogy zsákmány után nézzen. Ha a táplálkozást befejezte, legtöbbször megerőszakolja áldozatait, és egészen addig visszajár éjszakánként ugyanahhoz a személyhez, míg végül annak életenergiája és vére elfogy, és belehal a látogatásba. 

A megszámlálhatatlanul változatos európai vámpírtörténetek mindegyikére jellemző egyébként a szexualitás, az orgiák és egyéb csúf és tiltott dolgok. Én magam úgy vélem, hogy többek között az egészséges nemiség tiltása hívta életre leginkább ezeket a teremtményeket, vagy nevelő célzattal keletkeztek.

„Mindig is éreztem, hogy nem lehetek egyszerre jó ember és az ellenük küzdő. Ha jó lennék, legyőznének. Feltéve, ha nem találok érdekesebb indokot a jóságra.” (Anne Rice)