Szinay Balázs: Palya Bea spirituáléi
Palya Bea munkásságát azt hiszem szükségtelen
bemutatnunk, folyamatosan hallhatunk, hallunk róla. Legalább néhány dalát
mindenki ismeri. Így azt is tudjuk, hogy előszeretettel nyúl népzenei,
világzenei alapokhoz. Pályája eddigi csúcsa számomra még mindig a „Szabadon”
című saját szerzeménye, ami talán igazi spirituálé a tőle megszokott katartikus
élménnyel. Külön említést érdemel már a szöveg is, ami noha nem klasszikus
vers, tartalmassága, lírai mélysége okán annak is betudhatnánk, főként, hogy a
verszene világában a versszöveg / dalszöveg műfajainak szokásos határai gyakran
elmosódnak.
Palya Bea: SZABADON
Szabadon szárnyalnék
Egyedül táncolnék
De valaki suttog
S halkan lép felém
Simogat csöndekkel
Szelidít nézéssel
Mosolyog némán
S szirmot szór elém
Fény gyúl, gyöngyház-színű
A szirompelyhek széle oly szép, lágy ívű
Két kéz arcomhoz ér
De meg is ijedek, szaladok
egyedül maradok, s úgy lejtek én
Ki vagy és mért jöttél
Zavarod zord békém
Madaras táncom
Jó volt még nekem
Szabadon szárnyalnék
Szabadon táncolnék
De sziszegő múltam
Kúszik most felém
Ne sziszegj, hallgass már
Hiszen egy új nap vár
Mosolyog csöndben
S gyöngyöt szór elém
Érzem, így most ez jó,
Ami rég volt, mind elmúlt,
és nem kell rá szó
Bőröm fújja a szél
Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem
érzi hogy él
Gyere maradok, táncoljuk
Szabadon szárnyaljunk
Mosolyunk fényét
Szórjuk szerteszét
Szeretem nézését
Szeretem lépését
Szeretem tudni
Hogy ő jön most felém
Szeretem táncunkat
Szeretem hangunkat
Szeretem azt is, hogy
Csókot dob felém
Szálljunk a kék égbe fel
Szabad így is, hogy ketten, s még följebb emel
Kísérj a felhők fölé
Odafönn a kezem s a kezed a
ragyogó koszorút fon a nap köré
Gyere maradok, táncoljuk
Szabadon szárnyaljunk
Mosolyunk fényét
Szórjuk szerteszét
*
…viszont, ha már népies, hagyományos zenei
gyökerek…, nyilvánvaló, hogy a verszene világába ő is tett kitérőt, még ha csak
néhány emlékezetes momentum erejéig…
A Kaláka együttes 40 éves jubileuma alkalmából
szervezett meglepetéskoncerten adta elő József Attila „Indiában, hol éjjel a
vadak…” című versének dalváltozatát felidézve az igazi, autentikus indiai zenei
hagyományt. A dal korábbi verziójában még csak a Kaláka azonos című
szerzeményénél működött közre, ugyanakkor saját előadásában szerintem sokkal
jobbra sikerült a zenei adaptáció:
Ez megint az az eset, amikor a zenei végeredmény jóval messzebbre mutat, mint az eredeti versszöveg, ami ebben az esetben, még ha József Attiláról is van szó, szerintem gyakorlatilag jelentéktelen. Főként, hogy a szövegben az indiai tanmesékre, rege-, vagy mondavilágra utaló valós történeti gyökeret nem lehet fellelni, és önmagában is inkább gyerekdalként, mondókaként ismert és használatos.
Igazi varázslatot ebből Palya Bea csinált, köszönet
neki érte!:)
József Attila: „INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…”
Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, -
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.
Parancsot adott, büszkét, szigorút:
„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!”
Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.
Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
„Ami égi, ne hozd a földre!”
A kapu pántja kérte a napot.
Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.
S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;
kicsordult a nap lángos özöne.
Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
az őserdő egy hűvös éjjelen.
*
(Szinay Balázs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése