MOZDULATLAN MOZGATÓ

2019. június 7., péntek

június 07, 2019 Vers

A. Túri Zsuzsa: (Fájdalom)küszöb

Fáradtan,
homályos szemmel
bágyadtan
keresel majd,
mert te sem érted,
véred hajt,
hogy mért voltam
én több mégis,
zsebedben bicska,
kés, a fétis,
s érzed, hogy fent,
vagy alant, érted
jártam jégben,
tűzben,
sárban,
fürödtem,
vagy éppen
kúsztam,
bátran
száz ország
porában,
hogy magasra
törve
végre,
a végtelen
színű égbe
benned égve
bátran
felemeljelek.

Körötted friss
rejtjelek,
csak poroszkálsz
fényre várva,
zárójelbe zárva,
évek kígyózó
utcáin
szédelegsz most,
szegény árva,
nincs több esély,
s tudd, te gyáva,
hogy a lélek elég.
A csönd unalmas.
A zaj zavar.
Köztünk a szakadék
hatalmas,
hiába fedi avar,
vagy hó,
homok,
vagy tó.
Mindenható
kezeid
nyújtanád, mert
azt sem hiszed,
hogy már
nem teremtenek.

Eltemettelek.
Jöttek mások.
Látomások.
Árnyruhások.
Álruhások.
Túl sok.
Jöttek, hogy
körülnyargaljanak.

Fényglóriát horgolok
füvekből.
Nyakláncot fűzök
szappanbuborékból.

Vízre vetített világ.
Az első mosolyban
benne a búcsúszó.

Nem óvlak
többé.
Így hideg
gömbbé
lesz a csend,
ha a hit
bástyái ledőlnek,
s közöny
tüskés bokrai nőnek
csengő virágok
helyett.

Félhetsz, hiszen
szerelmem tovafut
s te hiába markolod
a hideg hamut.
Nincs rád gondom,
csak úgy mondom,
egész halkan:
azt gondoltad,
belédhaltam,
pedig már rég nem várom,
hogy elérjenek
a ringató szavak.

Már mindent szabad.
Mert egy perc alatt,
lehullt rólam
a lánc,
így lettem csontig fagyva
szabad...
Repülve a fény felé,
szemem csukva.
(A lét elé. Rajtam
csuklya).

S te nyitott
szemmel
is elbotlasz
a küszöbön.

június 07, 2019 Tudomány

Megérkezett a biourna - Saját kertünkben élhetünk tovább halálunk után!

Nagy merészség bármilyen újítással előállni, ha temetésről van szó, mivel a hagyományok erősek élnek mindenkiben. Pedig időnként megjelennek ötletek, most például egy ökourna került a közönség elé, ismerkedjünk meg vele közelebbről!

Az ökourna megjelenése után két tábor alakult ki, akik elítélik, és akiknek tetszik. Akik értetlenül állnak az újítás előtt, azt vallják, hogy ez kegyeletsértő, ráadásul őrültség ilyet kitalálni. Akik viszont megértőbbek, meglátják az alkotók eredeti szándékát, ami nem más, mint az élet körforgásának megvalósítása. Sajnos a halál is az élet része, egyszer mindenkit utolér. A különböző kultúrák és vallások többféle módon és helyen helyezik végső nyugalomra szeretteiket.

A legáltalánosabb szokások között szerepel a koporsó, az urna, a kripta, a temető, a szélnek eresztés, vagy a vízen égetés. Ezzel az új megoldással viszont már a kertben is „elültethetjük” szeretteinket, és nevelhetünk belőlük fákat, ami első hallása eléggé morbidnak tűnhet, mégis méltó módja lehet a búcsúzásnak. Ha azt szeretnénk, hogy családtagjaink továbbra is részei legyenek az élet körforgásának, és nem akarjuk a véletlenre bízni, hogy milyen formában reinkarnálódnak, akkor elegáns megoldás lehet a fává alakulás. Nem is egy, hanem két megoldás közül is választhatunk.

Capsula Mundi

Az olasz dizájnerpáros, Francesco D’Angelo és Adriano Del Ferro fejében született meg a nem mindennapi ötlet. A Capsula Mundi a koporsós temetkezések továbbfejlesztett változata, ahol a holttestet magzati pozícióban egy biológiailag lebomló kapszulába helyeznek, majd ezt ássák el a föld mélyére, egy fának a magjával együtt. A cél nem más, mint az, hogy a fejfákat felsorakoztató temetők helyett valódi fákkal benépesítettekben sétálgassunk, mikor szeretteink sírját meglátogatjuk.

A páros arra is gondolt, mi lesz akkor, ha a fák megnőnek, és nehezebben találjuk meg szeretteinket, ugyanis mindegyiket rögzítik egy virtuális adatbázisban, ami GPS koordináták segítségével megmutatja, melyik fa található a mi családtagunk hamvai felett.

Bios Urna

Ez igazából a „csináld magad” verzió, ami Magyarországon is elérető, a Bios Urnát nagyjából 40-50 000 forintért vásárolhatjuk meg. Az urna úgy néz ki, mint egy nagyobb méretű kávés pohár, ami biológiailag lebomló anyagból készült. A szettben megtalálhatjuk a fának a magját, ami speciális, csíráztatás elősegítő közegben van. Ez alá kell elhelyeznünk szerettünk hamvait, egy elkülönített részbe, és elültetni az urnát. Mire elkezd lebomlani az egész szerkezet, a mag már kicsírázik, és gyökereket ereszt, csak ezután éri el a hamvakat. Az egész együtt a föld részévé válik, és egy facsemete kezd el növögetni. Nektek mi a véleményetek ezekről a módszerekről? Szavazzatok alább!

Forrás: https://www.magyarorszagom.hu/biourna.html?fbclid=IwAR3GnjkdSS8kLcfvgnYujVNPHwSvBmGLdtC9st8W-0o2qp3YR1vJ0WfvfAs

június 07, 2019 Tudomány

Az idegenek a különböző civilizációk emlékezetében

Azt a tényt, hogy egyes földönkívüli civilizációk időnként megjelentek a Földön, s felvették a kapcsolatot a különböző embercsoportokkal, számos nép szentírása, mitológiája, emlékezete őrzi a mai napig is.

Gondoljunk például a Bibliára, hiszen Ezékiel próféta is leírt egy repülő, kerekekkel rendelkező járművet, illetve olyan lényt látott, akinek 4 szárnya volt. Az apokrif iratok egyikében, az angyalokról szóló könyvben pedig az “ég fiairól” esik szó.

A Teremtés Könyvében a következő olvasható:

“Az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik…”

A második világháború után a Qumránban fellelt tekercsek között is találni olyan információt, amely az “ég fiairól” és azok különös járműveiről szól.

Egy másik – igen gazdag információval szolgáló – példa az idegenek valamikori ittlétére vonatkozóan a Védák. A mintegy 5500 éves Mahabharátában olyan repülő szerkezetekről lehet olvasni – ráadásul igen nagy részletességgel -, amelyekkel az isteneknek nyilvánított lények a földre szálltak. Ezen repülő égi járműveket vimanának nevezték.

Háromszög alakúak voltak, kerekeken landoltak, amit repülés közben be is tudtak húzni, akár a mai modern repülőgépeken. Nagy sebességgel haladtak és fémből készültek. Folyékony üzemanyaggal működtek, amelyet bár nem lehet tudni, mi lehetett pontosan, de a leírások szerint higannyal vegyítették és 3 tankban tárolták. Három pilóta vezette, s még 4 fő fért el a fedélzetén. Felszállás után átrepültek a felhőkön, azaz az űrbe távoztak.

Ez olyan nagy robajjal járt, hogy még az épületek is beleremegtek, a környék visszhangzott, egyes növények pedig még a földből is kiszakadtak. A Védákban (Sabhaparva) űrvárosokról is beszámolnak, amik a Föld körül keringtek és a saját tengelyük körül is forogtak, hogy nehézségi erőt gerjesszenek. Az égi lények járműveikkel hangárokban landoltak. Valószínűleg atomfegyvereik is voltak, mert a használatuk után az embereknek kihullt a hajuk, leesett a körmük, tele lett a testük dudorokkal és sokan meg is haltak.

A hetvenes években egy bizonyos amerikai professzor asszonyt, Dr. Ruth Reynát, a szanszkrit nyelvek tudósát maga a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) kérte fel arra, hogy egy nem mindennapi analizáló munkát végezzen el a számukra. Ez pedig nem volt más, mint hogy elemeznie kellett az óindiai szövegeket abból a szempontból, hogy vajon az akkori kor embere kapcsolatban állhatott-e a kozmosszal, azaz a szövegek tartalmaznak-e erre vonatkozó leírásokat, információkat.

A professzor asszony igen alaposan és részletesen áttanulmányozva ezeket arra az egyértelmű véleményre jutott, hogy igen, sőt néhol igen részletes leírások vannak légköri, sőt kozmikus repülésekről is. Ezen írások kora azonban több, mint 5000 év. A Rigvéda szerint 33 idegen is érkezett a Földre, akik miután bejártak több helyet, Indiába is elmentek.

Később 22-en visszatértek, ám 11 idegen itt maradt a Földön. A Mahabharátában olvasható idegenekről azt írják, hogy nem izzadnak, s nem is pislognak.

Bár ők is születtek és meghaltak, ám jóval tovább, kb. 12.000 földi évig éltek. A Kausitaki és a Satapatha Brahmana szerint ezen földönkívüliek nem voltak önmegtartóztatók a földi asszonyokkal szemben, s bizony több esetben is nemi kapcsolatot létesítettek velük, mely kapcsolatokból gyermekek is születtek.

A kínaiak legendái is emlegetnek idegeneket, ilyen volt például egy bizonyos Taj Ko-foke, aki szintén messziről érkezett. Aztán ő tanította meg az embereknek az égitestek mozgásának figyelését, illetve hogy hogyan kell felosztani és mérni az időt. A kínai írás megalkotójának is őt tartják.

Hasonló szerepet töltött be az aztékoknál Quetzalcoatl, vagy más népeknél Virakocsa. Mindannyian un. kultúrhéroszok voltak, akik a legalapvetőbb – a társadalmi élet alapjainak lerakásához szükséges – dolgokra tanította az embereket.

Az eszkimó törzsek mitológiája szerint az első eszkimókat vasszárnyú madarak hozták el északra. Ugyanígy az ónorvég, izlandi és más skandináv legendákban is szó esik az égen utazó istenekről.

Az akkád nyelven írt Gilgames eposz, mely keletkezése kb. 3600-3800 évre vezethető vissza, Enkidu azon utazásáról szól, ahol egy nagy madár vitte el. Valaki minden bizonnyal valóban a magasból láthatta a Földet, mivel ennek megfelelően igen nagy pontossággal írta le.

A Föld széleit ugyanis legörbülőnek látta, vagyis egy gömb alakot szemléltek. Több mint százezer sumér ékírásos tábla került már napvilágra. Ezen megfejtett írások szerint 12 “isten” érkezett a világűrből, és megtanították a sumérok primitív őseit a földművelésre, de arra is, hogy hogyan kell bíróságokat felállítani.

Nekik köszönhetik az írás és a zenélés megismerését. Másik, talán még elgondolkodtatóbb dolog, hogy az agyagtáblák között számos adatot találtak a naprendszerünk bolygóinak adatairól is. Ugyanakkor érdekes módon a Föld számukra nem a harmadik, hanem a hetedik bolygó, ami azt jelenti, hogy ők kívülről számolták azt. Talán aki ezt lejegyezte, valóban onnan kívülről érkezett a naprendszerbe.

Az Afrikában elszigetelten élő bennszülött törzs, a dogonok egészen megdöbbentették az tudós társadalmat, mikor az őket felkereső francia orientalistákkal megosztották a származásukra vonatkozó tudásukat. Szerintük a Szíriusz rendszerből jöttek ide idegenek, akik a földi életet kialakították, azaz a földi emberek ősei valaha a szíriuszi Amma és Nommó bolygójáról érkeztek ide.

Részletes leírással szolgáltak arra vonatkozóan is, hogy nézett ki , illetve működött a szíriusziak űrhajója. Elmondásuk szerint haladás közben az űrhajót egy rézlánc kapcsolta össze az Amma bolygóval; ez egy igen fontos részlet abból a szempontból, hogy ez teljesen szinkronban van az időfizikában ismert fluidszálas (vagy időszálas) kapcsolat leírásával. Mivel az egyszerű emberek nem ismerhették ezt a szakszót, így igyekeztek azt a lehető legjobb hasonlattal helyettesíteni.

Afganisztánban a hafirok nevű törzs a szinte megközelíthetetlen Hindukus-hegység völgyei között élnek. Ők úgy tudják, hogy egykor egy óriási ,,mennykő” szállt le náluk, nagy tűz kíséretében. Isteneknek mondták őket. Két férfi szállt ki belőle egy csillogó fémszerű ajtón, de ablakok is voltak a járművön. Óriási otthonuk a Föld felett lebegett, vagyis vélhetően egy anyahajóról jöttek ide egy kisebb űrjárművel.

Az Ausztráliában élő egyes bennszülöttek mitológiája is tartalmaz meglepő dolgokat. Ezek szerint a nagyon távoli ,,Álomkorszakban” az ,,Örök Lelkek Hazájából” a tengeren át idehajózott egy Fivér és két Nővér, akik Dzsanggoulnak hívták magukat. Amikor partra értek már volt ugyan föld és víz a bolygón, ám az élet csak egyhelyben állt.

A két Nővér öle azonban tele volt élettel, így hamarosan be is népesítették az egész földrészt. Ez a történet kísértetiesen hasonlít az Arvisurában is leírt Tórem-mitológiához, ahol is Joli-Tórem és Kaltes asszony végezte el ugyanezen feladatot. A mitológiák egykori megalkotói pedig aligha beszélhettek össze.

Más, szintén ausztrál őslakosok úgy tartják, hogy az embertől más fajtájú élőlények, az un. Wodjinák rendezték be a világot. A meztelen őslakosoktól eltérően ezek overallt és sisakot viseltek, s nagy kerek szemük volt.

Az égen laknak valami nagy misztikus fényben. Számos sziklarajzon megörökítették őket. Vannak olyan festményeik, amelyen az álomkort örökítették meg, azaz a teremtés korszakát, amikor az istenek éppen benépesítették a földet és megteremtették az összes élőlényt.

A Wiradzsuri törzs azt állítja, hogy a különös lények, akiket nyoloknak neveznek, kicsi szürke, emberszerű lények, akik nem magasabbak 1 méternél. De ismernek olyan testetlen lényeket is, akiknek csak a vörösen izzó szemük látszik, amivel azonban hipnotizálni tudják az embereket.

A pintubik törzse ismer egy alaláknak nevezett fajt, akikkel egy félreeső sziklalabirintusban találkoztak, óriások és ők is az égből jöttek. Új tudást kaptak tőlük, és új törvényeket írtak elő számukra, akárcsak a bibliai Mózesnek. Egy forgatócsoport az ottjártakor űrhajóknak azonosította a járművükről készült rajzot.

Indonéziában a toraják törzse szerint az őseink az ,,emlékeken túli időkből” jöttek le a csillagokból. Szerintük létezik egy titokzatos ország a Földön kívül, amit Puya-nak neveznek. Magukat a Fiastyúk csillagkép gyermekeinek tartják. A mai napig is roppant különös, igen egyedi, hajó formájú házakat építenek, mondván, hogy ilyenekkel jöttek le az istenek is a Földre.

Úgy tartják, hogy a halottaik hosszú utazásba kezdenek az űrön át egy távoli csillagra. A vallásukat is úgy hívják, hogy ,,az ami lejött az égből”. A toraják királyai közvetlenül a csillagokból lejött lényekre vezetik vissza a származásukat. Gyermekeiknek is olyan neveket adnak, mint pl. ,,ő lejött a világűrből”, hiszen ők valóban a csillagok gyermekei. Akácsak mi mindannyian!

Forrás: http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/0304-idegenekkulciv.htm

június 07, 2019 Vers

1976. június 4-én hunyt el Latinovits Zoltán...

Évának, Amerikába 1975 július

Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk?

Egyedül vagyok.

Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.

Nyaralás nincs. Alvás is csak altatóval. Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. Levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.

Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

Fáj a hiányod.

Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.

Ha van még idő.

Zoltán

június 07, 2019 Történelem / mitológia

Horváth Richárd: NEM A FELESÉGE MÉRGEZTE MEG, ÉS SOSEM JÁRKÁLT ÁLRUHÁBAN – MINDEN, AMIT ROSSZUL TUDTUNK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL

Amikor Mátyás király szóba kerül, egy szigorú, de igazságos és kegyes király képe ugrik be mindenkinek. A sztereotípiákkal és mesékkel pedig – ez a történészek tapasztalata – sokszor nehezebb megbirkózni, mint a tévedésekkel. Ha a „hagyományok” Mátyása mellé a tudomány Mátyását kíséreljük megrajzolni, akkor egészen más képet kaphatunk a XV. század legendává vált uralkodójáról. Horváth Richárd történész, az Újkor.hu szerzőjemost végigveszi a legendák és a tények között a legnagyobb különbségeket.

–

1443. február 23-án, 576 évvel ezelőtt született Hunyadi Mátyás Kolozsvárott, ma már úgy emlékszik rá mindenki, hogy „a törökverő vitéz és a hős asszony gyermekeként”. Mert Mátyás legendává válása befolyásolta a szüleiről később kialakult, ugyancsak legendás képet. Híres kormányzó és nándorfehérvári győztes apja gondoskodott katonai neveltetéséről és humanista műveltségéről, haditettei pedig széles körben ismertek a mai napig. Édesanyja, Szilágyi Erzsébet – aki valódi politikai tényezőként ebben a korban nem szerepelhetett – a gyermekeiért aggódó, azokat a politikai mesterkedések közt óvó nagyasszony mintaképévé vált a későbbiekben.

Koronázás közkívánatra a Duna jegén?!

Gyakran találkozhatunk azzal a legendával, hogy „a nép a Duna jegén közfelkiáltással királynak választja a fiatal Hunyadi Mátyást”. Ez azonban a valóságtól meglehetősen távol áll.

Ha arra gondolunk, hogy

bátyját lefejezték, őt elfogták Budán, majd fogva tartották Prágában, valószínűsíthetjük, hogy Mátyás inkább a bakó lépteit hallotta a folyosón, mintsem a hírnökét, aki magyar királlyá választásáról tudósította.

A nemzetközi helyzet mindeközben kétségbeejtő volt. A királyság nyugati határszélét részben III. Frigyes császár Német-római Birodalma, illetőleg a hozzá hű magyar arisztokraták tartották megszállás alatt, az északkeleti Felvidéken Jan Jiskra „huszita” csapatai foglaltak el nagyobb területeket, a déli határt pedig folyamatosan fenyegette a török.

A királlyá választáshoz elsősorban a Hunyadi családhoz hű főurak és ellenlábasaik megegyezésére volt szükség, de kellett volna hozzá az 1440 óta Bécsben őrzött Szent Korona is, ami nélkül nem lehetett törvényes módon koronázni a középkori Magyarországon.

A főurak kiegyezése után 1458-ban mégiscsak királlyá választották Mátyást, s pártolói közül többen (élükön nagybátyjával, Szilágyi Mihály kormányzóval) lekötelezettjüknek gondolhatták az ifjú királyt. Ő azonban nem akart e szerepnek megfelelni, így villámgyorsan lázadás tört ki ellene, amelyet azonban sikerrel hárított.

A Koronát csak 1463-ra sikerült visszaszereznie, de súlyos árat fizetett érte: 80 000 aranyat készpénzben (ez nagyjából a királyság bevételének negyede, a mai költségvetésre fordítva négy–öt ezermilliárd forintot jelentene), és a beleegyezést, hogy törvényes örökös nélküli halála esetén Frigyes vagy utódai örökölhetik a trónt.

Ezzel voltaképpen előkészítette a Habsburgok magyarországi térnyerését. Mentségére szól egyfelől, hogy égető szüksége volt a koronára, másfelől, hogy egy húszesztendős, frissen házasodott fiatalemberről beszélünk. A prágai fogságból ugyanis csak úgy szabadulhatott, hogy feleségül vette Podjebrád György (1458–1471) cseh király leányát.

Királynak tényleg király volt

Ha nem is járt a nép között álruhában, Mátyás remekül értett a hatalomgyakorláshoz. Ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy az ellene szervezett három lázadást (1459, 1467, 1471), valamint az 1474-es belpolitikai válságot is sikeresen felszámolta. Ami a kormányzást illeti, ha van a közgondolkodásban téves toposz a korral kapcsolatban, akkor a király és a köznemesség kapcsolata ezek közé tartozik. Általános vélekedés, hogy hatalmát jelentős részben a köznemességre és a városokra „támaszkodva” tudta megőrizni az egymással vetélkedő főnemesekkel szemben, de ez köszönőviszonyban sincs a valódi forrásokkal. Hunyadi Mátyásnak uralkodása első percétől fogva nagy szüksége volt a nagybirtokosok támogatására. Trónra kerülését a Szilágyi Mihály által vezetett csapatoknak köszönhette, Nyugat-Magyarország megtartása csak úgy sikerült, hogy a Kanizsaiak, Gersei Petők, később a Szentgyörgyi és Bazini grófok mellé álltak.

A törökök ellen csak lokálisan lépett fel

Hunyadi János fiaként sok elvárással kellett megküzdenie, ezért is érdekes Mátyás török politikájának vizsgálata.

A köztudatban Mátyás törökverőként szerepel,

sőt, a mai napig tartja magát az a szemlélet, miszerint a király azért szeretett volna német-római császár lenni, hogy a Birodalom erejét is az oszmánok ellen fordíthassa.

Ezzel szemben – ízig-vérig reálpolitikus lévén – felmérte országa katonai és gazdasági erejét, s ezek ismeretében viszonyult a török kérdéshez.

Uralkodása elején a nándorfehérvári vereség után Hódító II. Mehmed nem tört ismét az országra, ám csak idő kérdése volt egy újabb hadjárat. A szultán birodalma 1458 táján ugyan még nem volt nagyságrendekkel nagyobb a Magyar Királyságnál, de az 1470-es évektől az „olló” nyílni kezdett, ezért Mátyás

igyekezett finoman, csak lokális megoldásokkal távol tartani a törököket, vigyázva, nehogy magára haragítsa a szultánt.

Így elkerülte azt, hogy a növekvő török birodalom teljes erejével az ország ellen induljon.

Keményen küzdött fia trónra lépéséért

Mátyás fiatal felesége, Podjebrád Katalin, aki mindössze tizenhárom éves volt, amikor hozzáment a nála hét évvel idősebb uralkodóhoz, 1464-ben meghalt, feltehetőleg gyermekágyi lázban, más forrás szerint tüdővészben, alig tizenöt évesen. Ezután bő évtizeden át nem volt királynéja az országnak. A király természetesen nem mellőzte a szebbik nem társaságát (gondoljunk csupán az 1470–1475 között az osztrák polgárleánnyal, Edelpeck Borbálával fenntartott viszonyára), de feleséget a magyar diplomácia csak nehezen tudott szerezni számára. Ezért előzte meg nagy várakozás 1476 végén Aragóniai Beatrix Magyarországra érkezését, akitől az uralkodó – és a politikai elit is – a törvényes utódot várta. Amikorra véglegessé vált, hogy erre nincs mód, Mátyás utódjának törvénytelen fiát, Corvin Jánost jelölte ki.

E döntése – legalábbis az utókor számára úgy látszik – merőben átalakította adománypolitikáját. Fiát hercegi rangra emelte, s a Hunyadi-vagyont neki adományozta. Nem riadt vissza attól sem, hogy nagybirtokos családokat (a Laki Túzokat, a Perényieket vagy éppen a Bánfiakat), bírói úton tiltson vagy ostromoljon ki birtokaikból Corvin János érdekében.

Füge helyett köszvény és agyvérzés

Kiirthatatlanul él a köztudatban az elmélet, miszerint Mátyás nem természetes halállal halt meg, ráadásul a halálba segítő kéz Beatrix királynéé volt. A mérgezett füge legendája szerint a már évek óta betegeskedő (többek között köszvénytől szenvedő) Mátyás a halála előtt közvetlenül fügét kért, de azt rossz ízűnek találta, és ez fel is bosszantotta – itt merült fel, hogy a rossz ízt méreg okozhatta, amit rögtön a királynőhöz kapcsolnak, aki a krónikás leírása alapján sem volt jelen a füge fogyasztásakor. De nem ez a legfőbb ellenérv, hanem az, hogy

a középkori Magyarországon az özvegy királynék sorsa sohasem volt könnyű, hisz befolyásuk csak férjük életében létezett, azon túl csupán „koloncok” voltak az új hatalom számára.

A szakértők állásfoglalása szerint Mátyás a rossz füge elfogyasztása után természetes halált halt, valószínűleg agyvérzést kapott. 1490 áprilisában épp Beatrix volt a legjobban érdekelt Mátyás mind további életben tartásában. Másfél évtizedes budai tartózkodás után tisztában kellett lennie vele, hogy a magyar politikai elit nem fogadná el egy nő uralkodását, így nem igazán lehetett motivációja a gyilkosságra.

június 07, 2019 Tudomány

Svéd pszichiáter: “A megengedő szülők valódi szörnygenerációkat hoznak létre”

David Eberhard svéd gyermekpszichiáter szerint egy igazi tragédia következhet be, ha a szülők mindennek eleget tesznek, amit csak a gyerekek akarnak. Ilyen esetben a gyerekek a fejükre nőnek, minden percben a kívánságukat lesik, ezáltal megfosztják saját magukat a szabadságtól.

A szakértő a svéd társadalmat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a szülők engedékenységük következtében egy olyan generációt hoztak létre, melyből teljes mértékben hiányzik az empátia, és a figyelmesség.

Ha valaki ilyen közegben tölti el a gyerekkorát, abból nagy eséllyel válik egy csalódott, céltalan felnőtt.

“Nyugodtan lehet “Nem-et” mondani a gyereknek, az még nem jelenti azt, hogy bántalmaztuk volna” – mondta a szakember.

“A gyereknek ismernie kell a korlátait, a lehetőségeit, tudnia kell, mi az, hogy elutasítás, és azt is, hogy egyáltalán nem megengedett minden, amit követel” – tette hozzá a szakember.

Azért van annyi kezeletlen, rakoncátlan gyerek, mert szüleik mindent megengednek nekik, az engedékenység által próbálnak nevelni, és csitítani. Csak egy kis hisztibe kerül, és a gyerek bármit el tud érni.

“A mostani társadalomban csődöt mondtak azok a régen jól bevált nevelési normák, amikor a szülő rendre tudta utasítani a gyereket, és meg is tette” – vázolta a problémát Eberhard. Napjainkban nem létezik következetesség, és felelősséget is nehezen vállalunk.

A svéd pszichiáter Gyerekek hatalmon című könyvében a liberális gyereknevelési módszerről ír, mely szerint ismeretlen dolog a büntetés és a megszorítások. A szülők pedig úgy csinálnak, mintha a gyerek legjobb barátai lennének, vagy legalábbis azzá szeretnének válni, csak sok akadályba ütköznek. A mostani társadalmi elvárások szerint az a jó szülő, aki nem túl megfontolt, felnőttes, és következetes, hanem inkább a serdülők bohó viselkedésmintájával azonosul.

A túlzott engedékenység hatással van az egyre nagyobb mértékben eluralkodó gyermekkori depresszióra, iskolai problémákra, a fegyelem felborulására, a kábítószer-használat és az öngyilkossági kísérletek számának növekedésére.

Forrás: https://filantropikum.com/sved-pszichiater-a-megengedo-szulok-valodi-szornygeneraciokat-hoznak-letre/?fbclid=IwAR09nG70aopfd1578ppZ2pjjTEOSGMi2M5A08Mp8qkMA_bULiuj3obYXL7E