Drop Down MenusCSS Drop Down MenuPure CSS Dropdown Menu

2018. augusztus 7., kedd

augusztus 07, 2018

ROVATNYITÓ

Tisztelt Olvasóközönség!

Spirituálék címmel új, (vers)zenés rovat indul. A rovat időről-időre igyekszik betekintést adni a magyar versmegzenésítés „rejtett világába”, miközben egyfajta módon rendszerezi is azt.
Jelenleg igazi hiánycikk egy ilyen tematikájú rovat nemcsak a Facebook világában, de internet-szerte. Saját tapasztalat, hogy a kortárs versmegzenésítők munkáit – egy-két kivétellel – gyakorlatilag csak a Facebookon és élő szereplések alkalmával (esetleg hanghordozókon) adódik lehetőség bemutatni, terjeszteni. (Pedig nem az az igazi kérdés, hogy ezekre a zeneművekre van-e igény, hanem hogy miként tudjuk őket eljuttatni a közönséghez? – mert ha már eljutottak, mindig kiderül, hogy van…) Az online folyóiratok, portálok nincsenek felkészülve ilyen tartalom közlésére, rendszerezésére (vagy nincs erre alkalmas felület az egyes oldalalakon, vagy a fórum megáll az írott anyagok közlésénél). Alkalmanként megjelenik néhol egy cikk az 5 legjobb…, vagy a 10 legjobb magyar megzenésített vers címmel, és a számbavétel ebben körülbelül ki is merül. Így azt lehet mondani, hogy a versmegzenésítés jelen helyzete szerint az irodalmi élet „mostohagyermeke” – pedig a magyar zenei élet kiemelkedő alakjai is foglalkoznak vele. Az irodalmi köztudat nem tudja hová elhelyezni, ennél fogva az érdemeltnél sokkal kevesebb figyelmet is kap, holott még a zenei világban is megállja a helyét a palettán, és jelentős többletmunkával (többlettartalommal?) jár: a versmegzenésítőnek gyakorlatilag újra kell élnie (magában írnia) egy versszöveget, annak mélyebb rétegeit feltárva zeneileg is azonosulni vele, majd élőben előadni az így életre hívott új minőséget (tehát egy önmagunkkal végzett komplett műhelymunka). Rovatomban az ilyen minőségek és tartalmak felgöngyölítésére és bemutatására teszek kísérletet, olykor kitekintéseket téve különféle zenei hatások és a versek világába is. Szándékom szerint kerülöm az érezhetően öncélú, ennél fogva méltán érdektelen törekvéseket, merthogy van ilyen is… Egyes vélekedések szerint a verszene megítélése szubjektív dolog. Szerintem nem. Ami jó, az jó. Egyszerűen megérint minket (persze ha van rá radarunk). Vagy ki ne szeretné például Szabó Balázs Bájolóját?
S hogy én se maradjak a továbbiakban rejtve: jómagam Szinay Balázs vagyok (https://szinba.weebly.com/), a 10 éve működő Láncolat Irodalmi Műhely (http://lancolatmuhely.weebly.com/) alapító-főszerkesztője. A Műhely kezdeményezéseként 3 éve zenésítek meg-, és játszok élőben kortárs verseket. Jelenlegi partnerem Víg Orsolya, akivel másfél éve visszük a projektet Viháncos duó (https://www.facebook.com/vihancosduo/) formáció néven. Fennállásunk óta legalább kétheti rendszerességgel játszunk irodalmi- és civil rendezvényeken országszerte, esetenként külföldön. 2015-ben Kardos M. Zsöte verseiből zenés irodalmi drámát készítettünk, melynek újragondolt változatát 2017 végén mutattuk be a MOMkultban (erről bővebben: http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/…/kivalasztott-szere…). Tapasztalatunk szerint a zene olyan közvetítő közeg, mely a kortárs költészetet sokkal átélhetőbbé, szerethetőbbé, közvetlenebbé, ezáltal népszerűbbé teszi a mindenkori befogadó közönség számára (beleértve a laikus közönséget is). Versszöveget következetesen nem a klasszikus szerzők, vagy a fősodrású irodalom képviselőinek repertoárjából választunk, mivel nem jól hangzó nevek által, hanem saját erőfeszítéseink méltatása és a versszövegek önálló minősége alapján kívánunk érvényesülni. A magunk útját járjuk, teszünk gesztusokat több irányba, de a szakma független képviselőiként igyekszünk részt venni az irodalmi életben, eddig azt lehet mondani, hogy a műfajban rejlő lehetőségekhez képest sikerrel. Viszont a magunk bőrén is tapasztaljuk, hogy ez rengeteg utánajárással és önmenedzseléssel jár. Versmegzenésítők számára például viszonylag kevés pályázati lehetőség adódik, és ha van is, az nevezési díjat von maga után, illetve annak tudomásul vételét, hogy a pályázat kiírója általában új versek megzenésítését kéri, nem pedig a meglévők bemutatását. Pontosan ennek apropóján indítottuk útjára a Láncolat Verszene Fesztivál (http://lancolatmuhely.weebly.com/i-laacutencolat-verszene-f…) eseménysorozatát, bemutatkozási lehetőséget adva a saját dalos versmegzenésítőknek. A következő ilyen alkalmat őszre tervezzük.
Duónk, a Viháncos duó inkább élőzenés formáció, de olykor felvételre is rögzítünk dalokat. A bemutatkozó végére ezekből mellékelek egy frissen rögzített tételt, hogy ne csak írjak a zenéről, de szóljak is a zene nyelvén:


KARDOS M. ZSÖTE

Nélküled

Szobád hiányoddal teli doboz,
résein csak a csend csordul át,
fény se rebben, ahogy mozdulatlan
mélye, elnyeli a világ zaját.
Takaród ágyadról félig lecsúszott,
tested melegét régen feledte,
bögréd oldalán félúton megállt,
ottfelejtett tej ízetlen cseppje.
A padlón kihűlt tárgyak hevernek,
semmi nem zavarja árnyékait,
zokni a párját régen elhagyta,
az idő rájuk vastag port terít.
Vártam a jelre, hogy megérkezel,
ereimet bizsergető percek,
aztán lábujjhegyen kiosontam,
eltakarni, mennyire szeretlek.
*
Bízom benne, hogy a rovat által sikerül méltó helyén kezelni a magyar versmegzenésítést, és érdekfeszítő, fokozott figyelemre érdemes tartalmakkal megismertetni az olvasókat!
(Szinay Balázs)

2012. december 27., csütörtök

december 27, 2012

Babits Mihály: A lírikus epilógja



Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam. 


S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam. 


Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. 


Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.



december 27, 2012

A sötét angyalom



Életem zenéjének része, szabadságom eszköze vagy. Ha nem lennél, nem ismerném fel a fényt.
Sebezhető lennék nélküled, hiszen csak hasonló ismeri fel a hasonlót.  Harcolni tanítottál, és elhajolni, ha kellett.
Általad van tétje a játéknak.
Láttam az arcodat: egy a nevünk.
Megerősítem szövetségünket - megígérem, hogy elpusztítalak. Ha eljön az óra, nem hagylak magadra. Közös a végzetünk.
Megszűnik majd a kettő, és fátylainkat végre lángra lobbantja a Kegyelem.



2012. december 26., szerda

december 26, 2012

József Attila: Tanítások - 2.



Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?


Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.


Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal.


december 26, 2012

Hősök, mártírok, titánok - a hiábavaló szándékok rabjai



Nézzük a hőst, akit a legtöbbre tartanak! Erősnek mondják és bátornak, de hiába, mert az ő dicsősége is csak olyan, akár a buborék, könnyen szétpukkanhat. Megítélése attól függ, hogy mit gondolnak róla az emberek - azok az emberek, akik könnyen hálátlanná válnak, könnyen felejtenek. Ha így nézzük, a hősök ostobák, hiszen olyanokért kockáztatják életüket, akik rövid ideig tartó éltetés után gyalázni kezdik őket. Bölcs ember nem tesz ilyet, ugyan miért is tenne?
Az az ember, aki félreteszi saját ügyeit, aki feledi saját érdekeit, és úgy dönt, hogy valami nagyobb célért küzd, hogy feláldozza magát a közösségért - ez az ember éppen olyan, mint az, aki másnak adja minden ételét, ő maga pedig csak a keserű gyökereket rágcsálja. A finom ételt felfalják a semmirekellők, s ahelyett, hogy hálás szavakat rebegnének, jóllakottan a gyökérrágcsálón nevetnek: Ó, milyen ostoba! Hogy képes a szájába venni?
Mindig aszerint cselekedj, ahogy a pillanatnyi helyzeted megkívánja. Így céljaidat is elérheted, és utólag, amikor már eredményes vagy, amikor már elfeledték a hősök áldozatát, te még mindig ott leszel tisztelőid és irigyeid körében. Akkor, utólag már nem kell szégyenkezned, hogy magadra gondoltál, és nem álltál hősnek. (Az élet rendje, Lhászai életkönyv, részlet)