MOZDULATLAN MOZGATÓ

2019. január 30., szerda

január 30, 2019 Videók

Bojtor Iván: A Jézusmajmoló

Ugyan, Zagorász! Hitetlen vagy. Mit értesz te ebből?

Figyelj rám! Összekeversz mindent. Ezt, amiről utoljára kérdeztelek, nem al-Halládzs mondta, hanem Shiblí a

tanítványa. Te, így hallottad? Tudom, arról a napról sok ostobaságot beszélnek. De, ne higgy nekik! Elmesélem, úgy ahogy történt.

Honnan tudom? Ott voltam. Ott, bizony! Ott, Bagdadban! Ott, a kereszt alatt! Mindent láttam, mindent hallottam. Még gyerek voltam, apám vitt el. Először távol álltunk, az üvöltöző tömegben, de jött Shiblí, hosszan ránézett apámra, aki ettől talán elszégyellte magát, megfogta a kezem és előre húzott egészen a keresztig.

Akkor még mindenki össze-visszakiabált, mint piacon az árusok. A törvénytudók nagyhangon a szúfikat szidták, a szúfik közül Dzsunajd tanítványai meg al-Halládzs tanítványait. A tömeg hol ezekhez, hol meg azokhoz csatlakozott. Egyszer csak hirtelen csend lett. Ijesztő csend. Hozták al-Halládzst. Sokáig tartott, míg átvergődtek a néma tömegen. Mikor oda értek, először nem is tudtam melyikük lehet a híres al-Halládzs?

Meglepődve bámultam. Már sokat hallottam róla, és magamban úgy képzeltem el, hogy olyan hősforma:

fiatal, magas, izmos… És a hős helyett csak egy töpörödött, őszszakállú öregembert láttam. Ő lenézett a lába előtt heverő keresztre, majd mikor oldalra az előkészített vaskos szögekre pillantott, felnevetett. Csak nevetett, nevetett. Még a könnye is kicsordult. Közben körbetekintett, szeme megakadt Shiblín, – aki mellettünk állt –, és oda kiáltott neki:

– Abu Bakr! Itt van az imaszőnyeged?

Shiblí oda lépett és eléje terítette a szőnyeget, ő meg rákuporodott, és hosszan imádkozott. Nem emlékszem

minden szavára. Régen volt, az imádság meg hosszú, nagyon hosszú. Hogy is emlékezhetnék az egészre? Csak a végére. Valahogy így hangzott:

A Te szolgáidnak pedig, akik hitbuzgóságukban elveszejtenek, tettükért megbocsátasz végtelen

irgalmadban. Mert nem tennék, ha nekik is felfedtem volna, amit tudok. Legyen meg a Te akaratod! Magasztallak érte Uram!

A te Jézusod is azt mondta a kereszten, hogy "Atyám!

Bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekszenek".

Nem ez áll a könyvetekben?

Zagorász! Láttam a gúnyos villanást a szemedben. Te is azt gondolod al-Halládzsról, amit az ulema, aki halálra ítélte? Hogy csak egy jézusmajmoló volt? Pedig csodákat is tett. Még ha a csodáról azt is tanította, hogy az istenhez vezető ezer lépcső közül csak az első. És mégis…

Nem hiszed, Zagorász? Járt a vízen, mint Jézus. Akkor, mikor a foglyokat megszöktette a börtönből. Most miért nézel így? Elmeséljem? Egy csónakformát rajzolt a börtön padlójára, és beleült. Mondta a többieknek, hogy aki szabadulni akar, az üljön melléje. Persze sokan kinevették. De néhányan mégis beszálltak a rajzolt hajóba és vele együtt imádkoztak. Addig-addig, míg az hirtelen megelevenedett és ők a tengeren találták magukat. Al-Halládzs kilépett a „menekülés hajójából” a vízre, és azon járt, a hajó meg követte, úszott mögötte egészen a partig. Az őrök őt másnap ott találták a börtönpadlóra rajzolt csónakban. De a rabok után hiába kutattak.

Ő tényleg azt hitte, hogy alászállt bele Isten szelleme, akitől Jézus, Mária fia született. Ezt a törvénytudók talán még megbocsátották volna neki, de azt, hogy kimondta, ő az „Igazság”, no, azt már nem. Az „Igazság” Isten kilencvenkilenc neve közül az egyik. Így Istennel egyenrangúnak nevezte magát. Ez lett a végzete. Pedig

Jézus is azt mondta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.

Ne mosolyogj!

Azt mondtam, hogy akkor, ott mindent láttam. Ez nem igaz.

Emlékszem, mikor elkezdődött apám megszorította a kezem, én meg elfordítottam a fejem, később a szememet is becsuktam, még a fülemet is befogtam volna, de… A többit te is tudod: megkorbácsolták, keresztre feszítették.

Én mindebből nem láttam semmit, mert nem mertem odanézni. Azt viszont halottam, hogy Shiblí, még a kereszten lógó al-Halládzsot is arról faggatta, hogy mi az értelme az Istennel való egyesülésnek? Al-Halládzs

még annyit kinyögött, hogy „Ha Istennek adod…”, de nem tudta befejezni csak hörgés jött ki a száján.

Persze azt sem láttam, amikor elmetszették a torkát…

A többit meg, hogy a testét négyfelé vágták, négy máglyán elégették és a hamvait a Tigrisbe szórták, azt már én is csak később hallottam.

No, nem fecsegek tovább, mert al-Halládzs is azt mondta: „A fecsegés hitetlenségből fakad”. De azt még elmesélem, mikor is hallottam azt a bizonyos mondatot, amelyről legelőször kérdeztelek.

Hazafelé tartottunk, mikor Shiblí azt mormogta apámnak:

– „Al-Halládzs és én ugyanazt az utat jártuk. Engem az én örültségem megmentett, őt az ő értelme elpusztította”.

Akkor persze nem értettem. Hogy is érhettem volna?

Most talán értem. Talán…

Később, sokkal később arra is rájöttem, mit mondott volna al-Halládzs a kereszten. A saját tanítását kezdte el, azt idézte. Azt, amit talán mindketten értünk:

„Ha Istennek adod a magad semmiségét, ő neked adja a

mindenséget.”

Mert ezt te is érted, Zagorász. Ugye, hogy érted?

Hangos, hallgatható verzióban:

január 30, 2019 Történelem / mitológia

Szinay Balázs: „A te akaratod legyen meg…” Popper Péter Pilátus testamentuma című kötetéről

Sajátos és izgalmas vállalkozásra adta a fejét Popper Péter, amikor úgy határozott, hogy megírja a Pilátus testamentumát. A regény a címszereplő nézőpontjából beszéli el Jézus, a zsidó nép, Róma és kettejük (Jézus és Pilátus) viszonyát, egészen a keresztre feszítés történelmi eseményéig. A regényben keveredik a fikció, a szerző megérzése a korabeli eseményekről fellelhető tényszerű, avagy csak félig-meddig elfogadott adatokkal. Ez a keveredés egy újfajta eszmei, ideológiai szintézist párosít ehhez az eseménysorozathoz, helyenként szokatlan, meglepő elemekkel, így válik a regény egy modern felfogásban megalkotott, új Jézus-történetté. A kötet információ anyaga a szerző kivételes felkészültségéről, a szöveg minősége pedig komoly regényírói affinitásról árulkodik.
A történet a kötet első harmadában egészen Pilátus gyermekkoráig nyúlik vissza, majd bemutatja fiataléveit és helytartóvá válását, mely megoldás az indulást egy kissé nehézkessé, dagályossá teszi, ám a regény végül is így tud megfelelni a testamentum kategóriájának, az utána kibontakozó cselekmény és a bravúros írói megoldások sora pedig kárpótol bennünket mindenért.

Lényegében a kötet egésze Pilátus őrlődéséről szól, aki meg akar felelni a zsidóknak és Rómának egyaránt. Pontról-pontra tanúi lehetünk annak, hogy Jézus megjelenésétől mely események vezettek végül a kereszthalálig. Popper fantasztikus érzékenységgel és lélektani alapossággal formálja meg alakjait, tárja fel a kor és a hozzá kapcsolódó ideológiai harcok oki tényezőit. A történet kidolgozásának jellegéből adódóan egyik alak sem válik számunkra túlságosan szimpatikussá vagy unszimpatikussá. Mindegyiknek megjelennek gyarló, veszedelmes és esendő, szánni való karaktervonásai. Helyzetüket és álláspontjukat megérthetjük. A helyzet sajátos, mert a történet tulajdonképpeni végét ismerjük, ugyanakkor a kötet annyira izzó és eleven, hogy az olvasó egész végig reménykedhet benne: ez most másként történik. Nem is teljesen alaptalanul, mert számos helyzet és kilátás erre enged minket következtetni.

Különösen érdekes Jézus és Pilátus állandó, újbóli találkozása, ugyanis e leírás szerint a két történelmi alak szinte Jézus első megmozdulásaitól kezdve ismeri és vonzza egymást. Kapcsolatukban mindvégig két elem dominál: 1. Pilátus mindenképpen meg akarja érteni és menteni Jézust; 2. Jézus igyekszik neki megmagyarázni helyzetét és azt, hogy ebből fakadóan miért és hogyan alakul később közös sorsuk. Általában véve a kötet lapjain egy sokkal érzékenyebb, bizonytalanabb, megértőbb, emberibb Pilátus tárul elénk, mint amilyet a mindenki által ismert leírásokból, megjelenítésekből megismerhettünk. Popper Pilátus alakjába, gondolkodásmódjába, megnyilvánulásaiba állítása szerint saját látásmódját, megközelítését dolgozta bele.

A kötet legérdekesebb vonatkozása a Jézus alakja körüli kettős megítélés felszínre kerülése, mely végül is szinte a kezdetektől pártoskodásra és széthúzásra ad okot, s mely aztán az ismert történésekhez vezet. A zsidók ugyanis elsősorban a politikai vezetőt, a forradalmárt, – egyes szóbeszédek alapján – az uralkodói hatalomra törő herceget látják Jézusban, míg a másik tábor a szellemi megújulást hozó, a tudatosságot magasabb szintre emelő spirituális bölcset tiszteli személyében. Ezt az ellentétet már a Bibliából is ismerhetjük, a regény azonban sajátos módon oldja fel ezt a konfliktust. Ugyanis az elbeszélés olvasatában első támogatói Jézust eredetileg valóban politikai szerepkörben képzelték el, és a harcászat, valamint az uralkodás mesterségének kitanulása céljából (számunkra ismeretlen éveiben) távoli országokba küldték, hogy aztán visszatérését követően megdöntse a fennálló hatalmat. Ám megtörtént az, amire senki sem számított. Jézus teljesen más minőségben, megvilágosodott bölcsként, szellemi vezetőként tért vissza, akit a világi hatalom megszerzésének gondolatát megtagadja és a szellemi forradalom kivívását tűzi ki céljául. Az e tény körüli sorozatos félreértések vezettek el ahhoz a helyzethez, melyből már csak egyféle képpen lehetett kiutat találni. Az igazságot egyedül csak Jézus tudta, aki vállalta sorsát és küldetését. Később Pilátust gyötri a lelkiismeret és ráébredve Jézus ismert, valós léthelyzetére, szerepére csak úgy tud elszámolni saját és a zsidók tetteivel, hogy testamentumában hitelesen megörökíti az eseményeket.

Külön említést érdemel az, ahogyan Popper a regényben a spiritualitást kezeli. Konkrétan spiritualitással csak három, négy fejezetben találkozunk, de akkor és ott olyan pontosan és félreérthetetlenül, ami szíven üti az embert. Általában sosem hosszan, ennek ellenére is a szerző néhány éppen arra alkalmas, jó időben elhintett közbevetéssel és okfejtéssel választ ad az emberi élettel, Istennel és Jézussal kapcsolatos legfontosabb kérdésfelvetésekre, olyan tisztán és tartalmasan, mintha az aktuális szövegrész valamely szent könyvből származna.

Összességében Popper a maga nemében zseniálisat alkotott. A témát érzi, érti, megéli. Szövegének átélhetősége, láttató ereje kivételes. Alakjai elevenek, kitapinthatóak. A kötet hosszú ideig nyomot hagy az emberben. Felkavarja, belső munkára készteti. Hatása alól csak ideiglenesen és hiányosan lehet kibújni. Egészen biztos, hogy témája és kivitelezése okán folyamatos újragondolást igényel, és többszöri olvasást érdemel. Persze, vitatkozni lehet vele, az olvasó dolga eldönteni, hogy érdemes-e?

Szinay Balázs

január 30, 2019 Tudomány

Száraz György: A lebilincselő védikus irodalom megismertet az ősi földönkívüliek látogatásaival és identitásával

India az ősidők óta közismert spirituális szokásainak régre visszanyúló tradícióiról.

Ugyanakkor nincs még egy olyan ország a világon, ahol a földönkívüliek, a veszélyes és magasan fejlett ősi technológiák ennyire részletes leírásaival találkozhatnánk.

Az ősi védikus irodalom telis-tele van a világegyetemben élő, különféle emberszerű lényekről, más és más méretű és formájú repülő szerkezetekről, hihetetlen űrhajókról, kozmikus városokról és halálos fegyverekről és nukleáris háborúkról szóló történetekkel.

Vajon ezek csupán az ókori indiaiak élénk képzelőerejének a szüleményei volnának? Aligha. Az egész emberiség javát szolgálná, ha az intelligensebb tudósok megfontoltan és objektív módon tanulmányoznák az indiai szövegeket ahelyett, hogy puszta kitalációként elutasítanák azokat. Oly sokat tanulhatnánk az univerzum másfajta léformáinak a létezéséről, az eredetünkről, s a világegyetemben betöltött szerepünkről.

A hinduizmus egyaránt épül mitológiára és filozófiára. A filozófiai szövegek Védákként és Upanisadokként ismertek. A Véda elnevezés a megismerni jelentésű Vid szógyökből származik. A Védák négy nagy könyvre oszlanak, melyek a következők: a Rig Véda, Jadzsur Véda, Száma Véda, és Atharva Véda.

A mitológiai szövegeket az Itihasakban (vagy Itíhasák) és a Puránákban találhatók.

Az Itihasak jelentése „történetek”, s négy könyvből állnak: a Ramayana, a Yogavasishtha, a Mahabharata és a Harivamsa címűből, melyek közül a Ramayana és a Mahabharata a legismertebb.

A Ramayana Rama életét beszéli el, aki annak az Úr Vishnu-nak a 7. inkarnációja, akinek feladatköreibe tartozik a világegyetem fenntartása.

A Mahabharata a Kauravák és a Pandavák között dúló Nagy Háborút meséli el, amelyre Vishnu 8. inkarnációja folyamán került sor.

A Puránák az inkarnációkra, a kozmológiára, a teremtésre, a királyok genealógiájára és a különféle időciklusokra vonatkozó tudást vonultatják fel. A Purana jelentése „ősi” és összességében 18 könyv tartozik ide. Mindközül a legnépszerűbb Srimad Bhavagata Purana, amely Vishnu különféle inkarnációival foglalkozik. A Védák és a Puranák kétségtelenül nagyban hozzájárultak az ősi világ megértéséhez.

Úgy hiszik, hogy a Bhagavad Purana a Kr.u. 9. században készült el, a Mahabharata a Kr.e. 5. században, míg a Ramayana a Kr.e. 6. századból való. Mindazonáltal, a legtöbb indológus egyetért abban, hogy az ősi szövegek olyan eseményeket örökítenek meg, amelyek jóval idősebbek, mint a történelmi periódusok, melyekben íródtak.

Úgy gondolják, hogy mind a három szöveg legalább Kr.e. 3000-ig nyúlik vissza.

Mint azt már korábban említettem, az ősi indiai szövegek roppant jó megoldást nyújtanak a világegyetemben található életformákkal kapcsolatos megannyi kérdésre. Kár, hogy a szanszkrit nyelven – India és a hinduizmus klasszikus nyelvén – íródott indiai szövegek százait még mindig nem fordították le a világnyelvekre. A védikus irodalom szerint az „Istenemberek” hozták a szanszkritot a Földre.

Dr. Raghavan, az indiai Madras Egyetem szanszkrit tanszékének nyugalmazott vezetője, a következőt állította:

„Ezeknek az ősi szövegeknek az ötven évig tartó kutatása meggyőzött engem arról, hogy más bolygókon is vannak élőlények, továbbá hogy ők már Kr.e. 4000 évvel meglátogatták a Földet. Repülő szerkezetekről, s még fantasztikusabb sci-fi-be illő fegyverekről szóló elképesztő információk egész tömege található a Védák, az indiai eposzok és más ősi szanszkrit szövegek fordításaiban.”

Egy másik szaktekintély, Dr. A. V. Krishna Murty, a Bangalore-i Indiai Tudományos Intézet repüléstan professzora szerint valószínűsíthető, hogy az ősi szanszkrit szövegek hiteles/megtörtént eseményeket örökítenek meg. A professzor a következőt mondja:

„Igaz, hogy az ősi indiai Védák és más szövegek az repüléstanról, űrhajókról, repülő szerkezetekről, és még űrhajósokról is mesélnek. A szanszkrit nyelvű szövegek meggyőztek engem arról, hogy az ókori Indiában ismerték a gépek építésének titkát, s hogy azokat más planétákról származó űrhajókról mintázták.”

Az ókori indiai kultúra szerint nem csupán lehetőség kínálkozott más világokba tett utazásokra, hanem ez egy nagyon is reális dolognak számított.

Ez magába foglalhatta a más csillagrendszerekbe tett utazást, a magasabb dimenziókba vagy akár a távolabbi csillagrendszerek magasabb dimenzióiba tett utakat is.

A hindu mitológia azt állítja, hogy az ősi időkben égi lények érkeztek a Földre. Ők az emberek között éltek és sokfajta repülő szerkezeteket alkalmazva közlekedtek. Magukról az emberekről pedig úgy tartják, hogy a Déváknak – a Ragyogóknak – nevezett fajnak a leszármazottjai.

A Ragyogók a világ minden táján fellelhetők. Ha valóban értesülni szeretnél a történelem előtti ősi idegenek látogatásairól, akkor a védikus irodalomnál érdemes kezdened a tájékozódást.

Egyéb információk a dévákról:

A dévák (देव szanszkrit és páli) a buddhizmusban nem emberi lények, akik rendkívüli képességekkel bírnak, hosszabb ideig élnek és általánosságban boldogabban, mint az emberek. Azonban a buddhista hagyományban egyikőjüket sem üdvözítik istenként.

Szinonimák más nyelvekből: khmer tep (ទេព), vagy preah (ព្រះ), burmai nat, tibeti lha, mongol tenger (тэнгэр), kínai tien ren (天人),

koreai cson, japán ten, vietnami thiên, thai Thevada .

A dévák rendkívüli képességei

A dévák, mivel a buddhista kozmológia szerint más létsíkon élnek, jellemzően láthatatlanok az emberi szem számára. Úgy tartják, hogy a „látó” emberek képesek tapasztalni a dévák jelenlétét. A “halló” emberek hallhatják a dévák hangját, amely szintén egy nem hétköznapi képesség.

A legtöbb déva képes megtévesztő formát ölteni, így meg tudnak jelenni alacsonyabb létbirodalmak lakói számára. Ugyanezt kell tenniük a magasabb és az alacsonyabb birodalmak déváinak is, ha egymással szeretnének találkozni.

A déváknak nincs szükségük az emberekhez hasonló táplálkozásra. Bár az alacsonyabb szinten lévő dévák esznek és isznak, a magasabb szinten lévőknek belső fényességük által ragyognak.

A dévák hatalmas távolságokat tudnak megtenni rövid idő alatt és repülni is képesek – bár az alsóbb birodalmak déváinak ehhez néha varázs eszközre is szükségük van, mint például a repülő szekerek.

Dévák fajtái

A déva kifejezés lények egy osztályát jelöli a születési körforgás hatos ösvényén. Ezek egészen eltérő lények is lehetnek, amelyeket az életeik során begyűjtött érdemeik szerint rangsorolni lehet. Az alacsonyabb osztályban lévő dévák természete jobban hasonlít az emberekére, mint a magasabb osztályokban élő déváké. Amint a dévák felélik érdemeiket és pozitív karmáikat, emberként vagy alacsonyabb birodalmak lakóiként születhetnek újra.

A dévák háromfajta osztályba kerülhetnek attól függően, hogy az univerzum mely birodalmába (dhátu) születtek. Az Árúpjadhátu déváinak nincs fizikai formája és elhelyezkedése és ők az alak nélküli dolgokon való meditációban élnek. Ezt haladó meditációs szinttel érték el egy előző életben. Ők semmilyen kapcsolatban nem állnak az univerzum többi lényével.

A Rúpadhátu déváknak van fizikai formája, de nincs nemük és szenvedély-mentesek. Számtalan „mennyországban” vagy déva-világban élnek, amelyek a Föld felett rétegekben rakódnak egymásra.

Ezeket öt fő csoportra lehet osztani:

Suddhávásza: az itteni dévák aAnágámik újjászületései, azoké a gyakorlóké, akik már majdnem elérték az arhat szintet). Ők a buddhizmus védelmezői a Földön. Ezek közül a legmagasabb világot úgy nevezik, hogy Akanistha.
Brhatphala: az itteni dévák a negyedikdhjána nyugalmi tudatszintjét érték el korábbi életükben és ezen a tudatszinten maradnak.
Subhakrtszna: az itteni dévák a harmadik dhjána boldogságában időznek.
Ábhászvara: az itteni dévák a második dhjána boldogságában időznek.
Brahmá: az itteni dévák (vagy egyszerűenbrahmák) az első dhjána boldogságában időznek. A többi dévánál őket jobban érdekli az alattuk lévő világ, amelybe olykor tanácsadással be is avatkoznak.

A fenti déva-világok mindegyike több szintre van felosztva, de az egy csoporton belüli dévák képesek egymással kommunikálni. Az alacsonyabb szintek csoportjainak még sejtése sincs a felsőbb csoportok létezéséről. Emiatt egyes brahmák olyan büszkévé váltak, hogy azt képzelték magukról, hogy ők alkották az alattuk lévő világokat – ugyanis ők hamarabb keletkeztek, mint azok a világok.

A Kámadhátu dévái hasonlítanak az emberekhez, azonban nagyobbak. Hasonló életet élnek az emberekhez, bár hosszabb ideig élnek és általánosság szerint elégedettebbek is. Néha igen elmerülnek az örömszerzésekben. Erre a birodalomra gyakorolja legnagyobb hatását a démon, Mára.

Kámadhátu magasabb szintjein négy lebegő mennyország van, amelyek függetlenek az alacsonyabb világok viszályaitól.

Ez a négy birodalom a következő:

Parinirmita-vasavartin: luxusban élő dévák, ide tartozikMára is;
Nirmánarati
Tusita: köztük a jövőbeliMaitréja (őket nevezik „elégedett déváknak” is);
Jáma(vagy az „órák dévái”)

A Kámadhátu alacsonyabb szintjein élő dévák az univerzum közepén lévő Meru-hegy különböző részén élnek. Ők még szenvedélyesebbek, mint a magasabb szintű dévák, és nem csak élvezik az életet, hanem harcolnak és viszálykodnak is. Ezek a világok:

Trájasztrimsa: a Meru-hegy csúcsán élnek az olimposzi istenekhez hasonlóan (más néven ők a “33 dévái”). UralkodójukSakra.
Csáturmahárádzsikakájika: köztük a föld négy sarkát őrző királyokkal. Legfőbb királyukVaisravana. Félisteneik között vannak kumbhándák,gandharvák, nágák, jaksák, és garudák.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/

Forrás: http://www.messagetoeagle.com/articles1/vediclitteratureetvisitations.php#.VcTUt_ntmko

Fordította és szerkesztette: Száraz György

2019. január 27., vasárnap

január 27, 2019 Vers

Lukács Izabella: Vice versa

Vice versa

Mára szememben magányok laknak
– enyémek, tiéid, valaki másé –,
csak csúf átkok, duzzadó tilalmak.
Bámulj belém. Nézz, és én látni hagylak,

engedd, hogy mindig mélyebbre vigyen
a sötét center, a fekete spirál
– keresztül imán, hitetlen hiten.
Halványan hervadó, kék-korcs íriszem,

és a rajta csillanó hűs harmat
csak csalfa kincsek, semmi más. Tépd le, hogy
megmutassam e mocskos hatalmat,
mit minden nő rejt és némán takargat;

tűz vagyok én is, vad Vezúv, Etna,
felfűt a forró, nihilista nexus,
s ha hiú bűnöd ölembe vet ma,
föléd hajlok, figyellek – vice versa.

Tudni foglak, ismerni egyedül,
pórázon viszem majd pikantériád,
pupillánk örökre összefeszül,
s te retinámra égsz – emlékezetül.

január 27, 2019 Szinay Balázs

Szinay Balázs: A bölcsesség szeretete, avagy a tudományos és spirituális költészet

A cím értelmezése

A filozófia szó jelentése: a bölcsesség szeretete. A bölcsesség szeretője pedig minden esetben költő, a Lét költője. Ezt a kifejezést jelen írásban valamilyen mesteri, vagyis már művészi szintre fejlesztett, a spiritualitáshoz szorosan kapcsoló tevékenységet megjelölő fogalomként használom. E fogalmat használom a vallásos irodalomból ismert szentekkel, a tudománytörténet képviselőivel, a világirodalom és a zenetörténet nagyjaival kapcsolatban is.

A bölcsesség szeretői

Amikor a tudománnyal, a zeneművészettel vagy a spiritualitással kapcsolatban költészetről beszélek, akkor költészet alatt a lét költészetét értem. E költészet képviselőit pedig a Lét költői elnevezéssel tudom meghatározni. Hogy hogyan is lehet a különféle tudományterületek képviselőit egyetlen fogalom kereti közé szorítani? Egy egyszerű megfigyelés alapján. Ugyanis mindegyik személy életében, pályájában, munkásságában volt valami közös, mégpedig az, hogy ideig-óráig, vagy tartósabban, de elérték az én nélküliség állapotát, illetve eszközként szolgáltak arra, hogy valami magasabb rendű értelem kifejezze magát.

Buddha, Krisna, Jézus, Arkhimédész, Marie Curie, Einstein, Eddington, Edison (és a sor még számos hírességgel folytatható), mind-mind ugyanarról az állapotról beszéltek a saját tudományterületükön, a maguk idejében és módján. A lét Egészét mind saját területükön keresztül tapasztalták meg és munkásságukban valamilyen módon azt is fejezték ki.

A tudományos eredmények közül nagyon sok egy olyan ihletett pillanatban született, amikor az adott terület képviselője teljesen feladta az éppen őt foglalkozató probléma megoldására vonatkozó minden elképzelését, mert gondolkodásában elakadt. Vagyis elérte személyes képességeinek határait. Már nem hitt abban, hogy az adott problémára ő személyesen megoldást tud találni. A megoldás pedig valamilyen, számára megmagyarázhatatlan módon mégis megszületett. Az egyén feladta személyes törekvéseit és képességeibe vetett hitét, félretette a problémát és így elért egy olyan állapotot, amikor bármely erre vonatkozó szándék nélkül összekapcsolódott valami olyannal, mely meghaladja az én-t, az individualitást és túlmutat azon. Érvényes ez a fizika, a kémia, a zene, vagy a tudomány bármely más területére is.

A különféle vallások képviselői erre tudatosan törekedtek. Sőt különféle módszereket is fejlesztettek ki arra, hogy elérjék az én-nélküliség állapotát. Saját akaratukat össze akarták hangolni az Egésszel, a mindenség akaratával.Megvilágosodott állapotuk kulcsa abban rejlett, hogy felfedezték: az Egész nem különbözik a résztől, vagyis, hogy minden és mindenki egy. Tehát létezik egy olyasfajta akarat, mely a világmindenség egészét egy adott irányba tereli, s mely folyamatosan mozgásban van. Ez az akarat a vallás, a tudományok és a különféle művészetek képviselőin keresztül juttatja érvényre szándékait már az idők kezdete óta. Semmi sem történne meg, ha ő nem akarná. A tudományos felfedezések mibenléte abban áll, hogy a nagy felfedezők mindig akkor értek el áttörést saját területükön, amikor feladva egyéni törekvéseiket gondolkodásukban eggyé váltak az Egész, az Egységakaratával.

Ehhez persze saját tudományterületükön a legkiválóbb szakembereknek kellett lenniük, azt művészi szinten kellett űzniük. Hiszen csak akkor érhettek el az adott tudomány határáig, ha azt a legmesszemenőbben megismerték. Így voltak képesek átlépni egy adott határvonalon, így érhették el, hogy a Lét, az Egész, az Egységköltőivé válhassanak. A határvonal átlépésének helyét és idejét sosem ők határozták meg, az mindig a Léttől függött.

A Lét költői

Ezek az emberek a határvonal elérése után váltak igazán tudományterületük költőivé. Pályájuknak kezdete és vége csak gyakorlati értelemben volt. Hiszen igazi pályájuk ott kezdődött el, amikor is eljutottak ahhoz a felfedezéshez, ami különlegessé tette őket. Viszont ekkor csupán egy olyan dologra jöttek rá, ami mindig is előttük volt, csak éppen az idő nem volt elérkezett arra, hogy azt meg is lássák. Ebben az értelemben nem beszélhetünk pályakezdésről és zárásról sem. Miután egy-egy tématerületen megvilágosodtak, ez a megvilágosodás a részükké vált, a továbbiakban ennek szellemében gondolkodtak. Kezdeti időpontként csak a felfedezés kezdetét tudjuk megjelölni, kérdés, hogy azt mennyire érdemes, hiszen csak a felszínen érdekes ez az adat. Mivel pedig a megvilágosodás állapotszerű dolog, megszűnésének időpontját nem tudjuk megjelölni, mert egy állandósult minőséget jelöl.

A különféle tudományterületek mind-mind ugyanannak az energiának a különféle megnyilvánulási formái. Éppen ezért a tudományok összefüggenek, nincsenek eltérő tudományok, csupán egy nagy összefüggő tudomány létezik. Bármelyik tudományterület vizsgálata kapcsán ugyanahhoz a forráshoz jutunk el, mivel a forrás célja is az, hogy a tudomány képviselőit elvezesse önmagához. A tudomány és a vallás vitatkozhat, ám a kutatási eredmények maximumán a kettő összeér, a tudomány felfedezi a különféle jelenségek mögött meghúzódó transzcendenciát. Jellegéből és minőségéből adódóan pedig a Forrás más-más területeken tevékenykedő képviselői mégiscsak egy közös művészet megtestesítői. Van, aki a tudományosan meghatározott eredményekben hisz, van, aki pedig a vallási igazságokat fogadja el, ugyanakkor a teljes kép az előtt tárul fel, aki a kettőt képes szintézisben látni, vagyis össze tudja hangolni az eltérő területek különböző megközelítéseit, de azonos tapasztalatait.

E költők zsenialitásának elismerése éppen úgy függ a befogadótól, mint magától a szerzőtől. Szükség van a befogadási hajlamra egy adott érték befogadásához. Minden publikációnak megvan a maga megfelelő közlési helye és ideje. Az emberiség nagyjainak gondolatai mellett sokan elmenetek, más utakon kutatva boldogságuk kulcsát.

Minden fontosat elmondtak már korábban is. Ha csupán a nagy gondolkodók egyik fő művének valamelyikét megszívlelte volna az emberiség, nem lenne szükség újabb és újabb gondolatiságra. De a csapongó és mindig új izgalmakra, kihívásokra szomjazó elmének új élmények kellettek. Nem volt elég számára maga az abszolútum, mindig egy tökéletesebb igazságot akart, mindig valami többet, elfeledve vagy figyelmen kívül hagyva azt, hogy az abszolútumnál nincs több. Az emberiség az elme fogságába esett a lélekben való elmerülést figyelmen kívül hagyva.

Az emberiségnek mindig valamilyen élő közegre, valami személyességre volt szüksége az igazság befogadásához. Így tulajdonképpen e személyes közeg betöltése az újabb és újabb köteteket publikáló személyek funkciója. A dolgokat mindig megújult formában közvetíteni az adott kor befogadó közönsége számára. Mindig voltak és lesznek nagy felfedezések és felfedezők. A Lét költői mindig jelen lesznek. Csupán egyvalami nem változik: az a fajta valóság, ami már a történelem elején is megjelent az ember elérhető látókörében.

A Lét költőjének vigyáznia kell!

A világban valójában mindig minden pillanatban egyedül és egyedüliek vagyunk, amíg nem leszünk Mindek, tehátEgyek. E tény nyilvánvaló, mégsem ötlik a szemünkbe, mert magunkat emberekkel vesszük körül és magányunk bizonyosságát változó hatásfokú ingerekkel igyekszünk tudatunkból elkergetni. Az ember fél az egyedülléttől, mert akkor csak maga lesz, és rádöbben, hogy önmagában véve saját maga mennyire kevésnek tartja ezt a bizonyos önmagát, mely egyébként, mindennapi életében legbecsesebb kincse, ám a valóságban szorongató félelme, tragédiája, létének és sorsának kérlelhetetlen tükre.

Mindegy, hogy valakit művésznek, költőnek, színésznek, írónak vagy másnak hívunk. Ezek csak megjelölések. Minden ilyen jellegű tevékenységet ugyanaz az energia hív életre, csupán mindenki máshogy, más külső megjelenési formában használja azt fel. A művészi lét elsősorban életforma, gondolkodásmód, az első és legfontosabb művészet pedig az élet művészete. Aki ezt nem gyakorolja, csak töredékművészetet hozhat létre. A művész, a költő közvetítő, hírközlő, amit alkot, az pedig a mester. Ebben a korban tehát az alkotás a mester és nem a személy. És, ahogy vannak jó guruk és rossz guruk, úgy vannak különféle műalkotások is.

A művészemberek a mennyek kincstárnokai és aranyművesei. Kiválogatják a közlésre alkalmas kincsek alapesszenciáit, majd kiművelik azokat. Ők képesek és hajlandók mélyebben megélni azt, amit a többség észre sem vesz, valamint nyíltabban és kifejezőbben reagálni valós jelenségekre.

A művészet csak annyiban magányos tevékenység, amennyiben egyébként is magányosak vagyunk az életben. Egy mű csupán felkínált lehetőség a közönség számára. Nem köteles azzal a közönség élni. Ettől a szerző talán még nem magányos. Mindenkinek a művére akad valami fajta kereslet, még, ha kevés is. A költő leendő közönsége már akkor készen áll a mű befogadására, amikor a mű még meg sem született.

A művészi magányban a magány mindig csak látszat, mivel a magányos művész esetében a közönség lesz társasága, aki figyel rá, esetleg óvja őt és támogatja, meghatározza művészetének folyamatos irányvonalát. Magánéletében lehet magányos, de ez kizárólag saját döntésén alapul.

Művészi munkák által a költő lelkét, vagy inkább szellemét sosem tudjuk megélni a maga teljességében, hiszen nem vagyunk azonosak vele (erre ugyanis csak ebben az esetben lenne lehetőség), akármilyen kifejező formában is adja közre a művész művét, szellemének kisebb-nagyobb részét. Aki ilyesmire vágyik, az nem az életre vágyik és nem is lehet hálás és értő műkedvelő sosem.

A kulcs a művészeti alkotásokhoz való viszonyulás terén a rajongás és az érdeklődés különbségében ragadható meg. Egy olyan művész, akinek a művei iránt rajonganak, védtelen és kiszolgáltatott. Hozzá a közönség csak lopni jár. Bebocsátást kér általa a mennyek kincstárába, ahova is legalább három kabátban és három táskával érkezik, hogy amennyire lehet, telerakja zsebeit. Hiszen ők nem a szerzőre kíváncsiak, hanem arra, amit meg tud formázni, ami az övé, és amit jó lenne elbirtokolni tőle. Tehát úgymond a látszatra, a valóság egy saját leképezésére, az ál kincstárnok szerepére, mivel igazivá ők sosem tudnak válni.

Az érdeklődés más. Az érdeklődés esetében elindulhatunk egy ember művei felől az ember felé és aztán ez később személyes érdeklődéssé alakulhat, ilyenkor a művészet akár le is válhat az így kialakult kapcsolatról.

A költő tehát elsősorban alkosson, a közönség pedig művelődjön!

Szinay Balázs

2019. január 26., szombat

január 26, 2019 Vers

Pilinszky János: Te győzz le

Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve hirdetik hatalmad csillagképeid, ez ősi, néma ábrák: akár az első angyalok, belőled jöttem és vagyok, ragadj magadba, járj át! Feledd a hűtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország.

január 26, 2019 Magyarság

Előkerült egy 1300 éves térkép, ami újra írja a magyar történelmet

Egy nem mindennapi, 1300 éves térkép került elő, ami teljesen megváltoztathatja a magyar történelmet, ugyanis más színben mutatja be őseinket, és a honfoglalást, nézzük a részleteket!

Mi az, amit eddig tudtunk a honfoglalásról?

A nagy történelmi időtávlat és a viszonylag kevés írásos forrás miatt nehéz pontosan rekonstruálni a honfoglalás menetét és eseményeit. Két jelentősen eltérő fő elmélet létezik. A legelterjedtebb, hagyományos nézet szerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. A honfoglaló törzsek eszerint 895 táján telepedtek le a Kárpát-medence alföldi területein. Ekkoriban I. Szvatopluk morva fejedelem fiainak birodalma már széthullóban volt, ami megkönnyítette a dolgukat.

902-re a Kárpát-medence egész területét irányításuk alá vonták, bár az állataik miatt főként az Alföld, Mezőföld, Kisalföld, Csallóköz és Szerémség területein telepedtek le, ahol megfelelő minőségű legelők álltak rendelkezésre. E nézet szerint az itt lakó, főleg avar és szláv eredetű népek nem éltek túl sűrűn a vidéken és pár emberöltő alatt beolvadtak az új jövevények törzseibe. Ha földművelésben nem is, állattartásban valószínűleg volt mit tanulniuk a magyaroktól, akik ridegtartással, téli takarmányozás nélkül nevelték állataikat.

Egy nem mindennapi, 1300 éves térkép került elő, ami teljesen megváltoztathatja a magyar történelmet, ugyanis más színben mutatja be őseinket, és a honfoglalást, nézzük a részleteket!

Mi az, amit eddig tudtunk a honfoglalásról?

A másik jelentős elmélet László Gyula nevéhez fűződik. A kettős honfoglalás elmélete szerint a magyarság ősei két lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. Az első szakasz 670 körül volt (griffes-indás kultúra), míg a második szakasz a jól ismert 9. század végi bejövetel. Figyelemreméltó, hogy az itt lakó avarok és magyarok között harci cselekményre nem került sor, ami a két kultúra azonosságát vagy legalábbis nagyfokú hasonlóságát jelenti. László Gyula szerint az avarok és magyarok egymáshoz hasonló nyelven beszélhettek.

Ami a 895-896-os bejövetelt illeti, legújabb kutatások szerint az is elképzelhető, hogy a magyarság csoportjai fokozatosan, évtizedek során jöttek be, a 860-as évektől kezdve, 896 ennek csupán a végpontja. A nem régen előkerült, 1300 éves térkép viszont teljesen mást állít.

A megdöbbentő 1300 éves térkép szerint a magyarok már a honfoglalás előtt is a Kárpát-medencében tartózkodtak, a térkép címénél az áll, hogy Pannonia, azaz Hungária 750-ben. Meglepő, de azt mutatja, hogy 895-ben, a sokak által ismert honfoglaláskor csupán a már itt lévő magyarokhoz csatlakoztak a keletről érkező újabb törzsek tagjai. Az ősi magyarok valójában a 700-as évek derekán foglalták el és tették magyarrá azt a földet, amin mind a mai napig élünk.

Amit eddig tudtunk a Kárpát-medence népeiről

375 - A hunok egyes elemei túlélhették a népvándorlások viharait, és megmaradhattak a Kárpát-medencében; a néphiedelem (valószínűleg tévesen) tőlük származtatja a székelyeket, Csaba magyarjait. A hun nyelvről, írásbeliségről keveset tudunk, valamilyen türk nyelvet beszélhettek, több más nyelv mellett.

568 - korai avarok, másnéven várkonyok. Nyelvükről keveset tudunk, valószínűleg valamilyen türk nyelvet beszélhettek, szintén több más nyelv mellett (gepida, alán, szarmata stb). Makkay szerint a várkonyokkal jöhettek be a mezőségi magyarok és a csángók ősei.

670 - kései avarok, másnéven onogurok. László Gyula és Makkay János szerint az onogur-bolgár beköltözőkkel együtt jelentős 'finnugor' (=magyar) elem érkezett a Kárpát-medencébe. Az onogur-magyar társadalomban osztálytagolódás volt: a vezető réteg türk nyelven, míg a köznép magyarul beszélt. Hozzájuk kötődik a jelentős griffes-indás kultúra. A világ népei számára magyart jelentő "Hungarus" elnevezés is az onogurból származik. Makkay szerint a székelyek ősei az onogurokkal jöhettek be. Szerinte az onogur-avarok utolsó királyát Attilának hívták, az ő halálával esett Avarország zűrzavarba 795 tájékán.

860-895 - A honfoglalók fokozatos bejövetele. László Gyula és Makkay János szerint törökös nyelvük volt, és az itt található onogur-magyar tömegek asszimilálták őket. A magyar nyelvben sok török jövevényszó található; ezek származhatnak a honfoglalóktól, de föntebb tárgyalt népektől is.

Végül pedig laktak itt szórványosan szlávok is, főleg az avar/magyar nyelvterület határain. Több földműveléssel kapcsolatos magyar szó szláv eredetű vagy közvetítésű. Az 1300 éves térkép szerint azonban már itt tartózkodtak a magyarok, nézzétek meg ti is ezt a nem mindennapi videót, a hideg futkosott a hátamon, amikor először megláttam!

A cikk forrása: magyarorszagom.hu

2019. január 25., péntek

január 25, 2019 Zene

Szinay Balázs: Verséneklők „Tiszta szívvel”

József Attila „Tiszta szívvel” című költeménye mára kultvers. Így annak megzenésített változatai is külön témakört alkotnak.

Habár Horger Antal egyetemi tanár „…a ’Szegedi Új Nemzedék’ című lap vasárnapi számában megjelent kritikák hatására magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében közölte vele a bölcsészeti kar álláspontjaként feltüntetett magánvéleményét, miszerint a ’Tiszta szívvel’ című verse miatt az egyetem nem látja szívesen többé hallgatói között”, a szerzemény később mégis a középiskolai irodalom tananyag szerves részévé vált. Különlegessége, időtállósága éppen abban áll, hogy a maga szuggesztív módján megszólalva hosszan tartó nyomot hagy az emberben. A szuggesztió kulcsa ez esetben a költő hangja, hiszen bár ő közöl velünk verset, mégis úgy érezzük, sorai által mi találunk megértésre. Kiemelten igaz ez a verssel teenager korában találkozó olvasóközönségre, mely a találkozás élményét úgy élheti meg, hogy állandó útkeresése, önmaga újradefiniálása közepette valaki visszaigazolja számára azt, amit ő legbelül érez: a világgal szemben érzett haragját, magányérzete létjogosultságát, valami, a jelenlegi külső körülményeknél tisztább, magasabb rendű megsejtését, annak folytonos kutatását, ami végtére is belőlünk fakad, de a világból is várjuk visszatükröződni. Aztán a vers végül fel is oldoz, megalkuvást nem tűrően sugallja, hogy ezért az érzésvilágért nem feltétlenül magunkat kell hibáztatunk (ahogy azt a környezet gyakorta közvetíti felénk), és bármi is történjék, köszönjük, mi a magunk igazságérzetével maradunk tisztelettel „Tiszta szívvel”.

Később ez a létélmény visszatérhet felnőttkorunkban is, különösen, ha a művészetek valamely ágával próbálkozunk. Szívvirágaink nevelgetésének és leleplezéseinek gyakori kísérőjelensége a meg nem értettség, és az el nem ismertség érzése.

Így nem csoda, hogy a költemény megannyi dalnokot ihletett meg. A „Tiszta szívvel” megzenésített változatainak gyakorlatilag vége-hossza nincs. Készített már a szövegből dalt a Kávészünet, a Hétköznapi Csalódások, az Ismerős arcok, a P. Mobil, a Pokolgép, Kalapács József, a MásKép, az Omen, a Kicsi Hang, a Nemzenekar, a Hunnia, a Sebő együttes, az FLB, Orszáczky Jackie, a Vadkerti Imre / Zsapka Attila / Sipos Dávid trió, a Szkítia, T. Danny, a Kex, a Kérdőjel, BodnRock, és még nagyon sokan mások. Az egyes feldolgozások erényeinek vagy hiányosságainak külön részletezésére most nem térek ki, csak annyit jegyzek meg, hogy a mennyiségi tényező ellenére a minőséget mégis úgy kell értékelni – nemcsak az én véleményem, de az egyes felvételekhez érkezett reflexiók alapján is –, hogy nagy nevek ide, nagy nevek oda, a szöveget nagyon kevesen tudták ezidáig hűen, átélhetően, igazi ráérzéssel visszaadni. Hozzá kell tenni: nem is egyszerű, sőt inkább zavarba ejtő feladat. Mint ahogy az is, hogy az elérhető felvételek közül így melyiket / melyeket lehetne a hallgatóság figyelmébe ajánlani.

Hosszasabb töprengés után a professzionálisabbnak számító formációk próbálkozásai közül a MásKép zenekar felvételét ajánlom a figyelmekbe, hozzátéve, hogy a dal hátrányának az egyes verssorok között felbukkanó aláfestő / színező muzsika túlzott jelenlétét találom – ahogy én látom, inkább ki-kihúznak a hangulatból, minthogy benne tartanának:

https://www.youtube.com/watch?v=zAOAzi78TlI

A legügyesebbnek mondható adaptációk – szerintem – viszont gyakorlatilag névtelen előadók feldolgozásai által láttak napvilágot. A fiatal kor, a tapasztalatlanság és kiforratlanság ellenére ezekben értem tetten azt a fajta természetességet, őszinteséget, mely számomra hitelessé, átélhetővé teszi ezeket a dalváltozatokat.

Az egyik ilyen a TBF diákokból álló csapatának szerzeménye:

A másik pedig az Ákos+Jani akusztik formációként szereplő duó előadása:

https://www.youtube.com/watch?v=YtP4_Fkq19Y

A youtube-on persze mindegyik korábban említett formáció változata megtalálható, lehetőséget adva ezzel az elmélyültebb összehasonlításra, saját kedvencünk kiválasztására.